Rorschach
- augusztus 5th, 2009
- Posted in Nincs kategorizálva
- By Orbán Domonkos
- Write comment
…mármint a zenekar angolszász stílusú.
Az angolszász gitárzenék alapvető hangszerelését magukévá téve dalaikat szokatlan harmóniafűzéssel írják, melyek talán ennek is köszönhetően a legteljesebb mértékben dallamosak, a szó pozitív értelmében érdekesek. A dalok színesítését, gyakran a Queen-t idéző, gondosan megszerkesztett vokális felrakásokkal biztosítják, amelyek élő koncerteken is megszólalnak.
Angolszász. Na jó. Akkor nem metálbanda-logó kell (halálfejjel s különböző absztrakt lángokkal és betűtípussal – és ‘death’ szóval – mindenképp!), nem is mai magyar pop és ájlálálá Márió, a harmonikás – ez is biztos. – Ilyen gondolatokkal értem Lőrincék házába, ahol már várt a zenekar összes négy tagja több váltás ruhával, mert nem lehet tudni kinek mi áll jól épp aznap, és a csoportképekre is össze kell öltözni legalább minimálisan.

A koncepció pár promó kép készítése volt, amit aztán hasznosítani lehet neten, pályázatokon, plakátokon, CD-borítóként és egyéb helyeken (pl. ZP). Ezért mindenkiről kellett portré (profilból is), csoportkép (ha lehet lazulós), és néhány életkép, amikor zongora mellett énekelnek vagy cigiznek a nappaliban.

Szerencsére laza fiúkról van szó: sokat nem kellett izgulni, hogy milyen kompozíciók születnek. Alig volt dolgom, mert kreatívan váltogatták a pózokat, ‘játszottak az arcukkal’ (portré- és modellfotózáson már-már közhellyé váló kérés), rendeltek pizzát, végig ökörködtek stb. mint minden normális fiatal.

A nagyobb munkát a leendő CD-borító okozta: a kérés szerint négy arcból válogattam össze Lőrinccel arcrészleteket, ebből alakult egy igen amorf fej. Sok-sok réteg PS-ben, játék a színekkel, még egy kis ez az amaz és kész is a borító, szabvány szerint 12×12 cm.
Mondanom sem kell már, mert a kedves blog-olvasó ismer: itt sem volt normális világításom – azaz hogy csak a mindennapi lámpák és némi természetes fény. Semmi softbox vagy hasonló ‘extra’ (aminek a hiányát mellesleg egyre jobban érzem). Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ilyen eszközökkel is elég jól lehet bánni a fénnyel, bíztatok mindenkit a használatára.
OFF: 2009. augusztus 8-ra még mindig keresek Canon papucsos vakut, kölcsönbe. Másnap vissza is adnám, esküvőt fotóznék vele. Akár slave funkcióra is. Szépen megköszönném.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
A zenekar oldala egyébként elérhető itt.



hali!
én canonos vagyok, és van egy nagy vakum, még analóg gépemhez kaptam, chinon 900c. canon papucsos, ha érdekel, írj mélt vagy 30/960-78-47.
Nógrád megye, Buják
Köszönöm, meglátjuk!
Én is fotóztam indie zenekart, nekem ők a legkedvesebb projektem eddigi ténykedésem során, szerintem a zenekarok közül ők a legjobban fotózhatóak, mert az elegánstól a lepukkantig minden háttér jól passzol hozzájuk, eléggé karakteresek, úh. nagy lieblingjeim!
Lelkes, őszinte és hiteles vagy! Azt hiszem nem vállalok komoly kockázatot azzal, hogy felveszlek a kedvencek közé!
Gratulálok!
A képek jók lettek!
A zene meg… Szuper! Írják, írod, hogy a zene “gyakran a Queen-t idéző” Nekem az első benyomásom az hogy, inkább a Sexepil – Egyesült Álmok utáni időszakát idézi!
Nagyon tetszik! zenével együtt néztem. és átjött
Zenekar, együttes fotózása engem is vonz, főleg ahogy te is írod könnyű velük dolgozni. Ha az zenészek is olyan lelkesedéssel állnak a fotózáshoz, mint te, sokkal hamarabb eltudod érni a kívánt hatást. Ezáltal amolyan “lifestyles” képeket is lehet készíteni, ami tükrözi a zenekar stílusát, egyéniségét.
Jók lettek a képek, és a borító is nagyon ötletes, grat!