photoblog

Előző héten részt vettem egy egyhetes liturgikus zenei táborban. Ez alkalmat adott arra, hogy ismét portrézhassak, ugyanis rajtam kívül 120 gyermek volt még jelen, jobbnál jobb arcok és általában nem menekülősek, ha objektívet látnak.

A tábor nagyrészt énekléssel és próbákkal telt, így szerencsére sok volt az álmos fej; ez a tény – mint tudjuk -, sok izgalmas képet ígért. Persze volt agyagozás és kézműveskedés, strandolás a kicsinyeknek és különféle kurzusok (opera, XXI. századi zeneszerzés és ütős) a nagyobbaknak. A programok között volt sok extra, például túrórudieső és finom torta – csoportképpel a tetején, szatmári és moldvai táncház is. Két este vetítettünk híradót a táborban készült videókat összefűzve. (Ha érdekel titeket, ezeket is belinkelhetem – bár én készítettem őket, és most volt a kezemben először kamera és nem is vágtam még soha ezelőtt, csak hangot – szóval nem kell nagy dolgokra számítani)

Ezekből a képekből adok most egy válogatást. Nagyon vegyesek, de általában portrék. Mert ezeket szeretem a legjobban.

Rájöttem pár érdekes dologra. FF portréknál – az ember ha dokumentarista fotókat mível, ha nem – nem fontos, hogy a képek be vannak-e égve itt-ott. Egyszerűen nem zavaró. Nagy, ellenfényes ablak van az arc mögött? Lényegtelen. Ellenben nélkülözhetetlen, hogy az arc szépen ki legyen exponálva. Ezért fontos szerepe van a fénymérésnek, és a félautomata módoknál a túl-vagy aláexponálás lehetőségének. Pláne egy ilyen táborban, ahol az események gyorsan zajlanak, nincs komoly sansz totál manuális módok használatára.
(Ez természetesen igaz még esküvői fotózáskor is – lásd: következő post, türelem.)