photoblog

A családi könytár kincseket rejt, mindig találok valami érdekeset. Most épp Szilágyi Gábor: A fotóművészet története c. könyv akadt a kezembe, és nagy örömömre izgalmas olvasmánynak bizonyult.

Szilágyi Gábor: A fotóművészet története

“Korábban is sokan és sokféle módon kísérelték meg a látszólag lehetetlent, amely valójában csak az adott korszak tudományos felkészültsége, lehetőségei folytán tűnt annak. Igen korán megfigyelték ugyanis azt, hogyha egy apró lukat fúrnak egy szoba falába, a sötét szobában a lyukkal ellentétes, szemben levő oldalon megjelenik a külvilág fordított (”feje tetejére állított”) képe. Mikor a lyukat megnagyobbították, a kép megmaradt ugyan, de életlenné vált (1).

camera obscura

A sötét szoba vagy sötét kamra – camera obscura – jelenségre először valószínűleg a kínaiak figyeltek fel, időszámításunk előtt a IV. században. Az első írásos forrás Ibn Al-Hathaimtól származik, aki hasznos mivoltáról a napfogyatkozások megfigyelése során győződött meg. Valószínűleg e forrásból ismerkedett meg a jelenséggel Roger Bacon, aki Perspectiva és De multiplicatione specierum (mindkettő kb. 1267) című műveiben tesz említést róla. Leonardo da Vinci kétszer is részletes leírását adja jegyzeteiben, amelyek azonban csak több mint két évszázaddal halála után váltak ismertekké.

camera obscura

Az első azonban, aki e jelenségben a művészek számára a rajzolásban, festésben kiaknázható lehetőséget megsejtette, Giovanni Battista della Porta nápolyi tudós volt. Magiae naturalis (1588) című műve III. könyvének II. fejezetében azt tanácsolja, hogy a gondosan elsötétített kamra falába kúp formájú lyukat vágjanak. A kúp alapja kifelé, a csúcsa befelé irányuljon, a szemben lévő falra pedig fehér papírt vagy vásznat helyezzenek. Minél közelebb van a papír vagy vászon a lyukhoz, annál kisebbnek, minél távolabb,  annál nagyobbak lesznek a tükröződő tárgyak és alakok (2). Majd felfedi “féltve őrzött titkát”, miszerint ha a nyílásba domború lencsét vagy homorú tükröt helyezünk, fényben gazdagabb, élesebb képet nyerünk (3).
Valójában Girolamo Cardano milánói fizika- és matematikatanár – aki jóval Porta előtt leírta a sötétkamrát De subtilitate (Nürnberg, 1550) című művében – nevéhez fűződik a domború lencse bevezetése.
A későbbiek során – hogy megkönnyítsék a camera obscura felhasználását a művészi munkában – kialakították a sötétkamra hordozható változatát (hordszék formájában), lekicsinyített mását, amelyet egy asztalra helyeztek és bebújható, sátor formájúvá alakítottak. A lencséket és tükröket – vagy prizmákat – a sátor csúcsában helyezték el és a képet az asztal lapjára vetítették. Később újabb, tökéleteített változat váltotta fel az eddigieket. A kis, hordozható fadobozokat elöl mozgatható lencsével szerelték fel, amely a képet a doboz hátsó falára rögzített, csiszolt üvegfelületre vetítették ki.
A döntő újítást a XVII. században hajtották végre. 1685-ben Johann Zahn a lencse mögé 45 fokos szögben tükröt épített be, amely a képet a doboz tetején vízszintesen elhelyezett matt üvegfelületre vetítette. A tejüvegre rajzpapírt helyeztek és a képet átrajzolták rá. Ez a modell a XVIII. század folyamán rendkívüli népszerűségre tett szert. Goethe – aki maga is számos kísérletet folytatott a sötétkamrával – beszámol arról, hogy egy angol úr “(…) a nap legnagyobb részét azzal töltötte, hogy a park festői képeit egy hordozható sötétkamrában felfogja és azután lerajzolja (…)”. Számos festő – így Canaletto is – felhasználta munkájában. Figyelemre méltó, hogy – bizonyos módosításoktól eltekintve, amelyeket csak a XIX. század közepén hajtottak végre – ebből az 1685-ös modellből alakult ki a mai fényképezőgép.”

camera obscura

camera obscura

camera obscura

(1) máris eljutottunk a blende szerepéig. Tág blende – kis mélységélesség (DOF – depth of focus), szűk blende – nagy mélységéleség. Nekik a tájképekhez egyelőre elég volt a szűk blende és hosszú záridő. Majd csak később jutunk el ahhoz a problémához, hogy miként tudjuk rögzíteni a képet a rajzoláson kívül – különböző kémiai eljárások s anyagok (bróm, higany, sósvíz és aszfalt[!], stb.) felhasználásával – így lerövidítve az akár 8 órás expozíciót (ami mellesleg szinte HDR képet eredményez a Nap mozgása miatt). Ez lesz az út a portrékhoz, mert a modelleket még percekre sem lehet egyhelyben tartani mozdulatlanul, csak különféle erőltetett pózokban. De erről majd máskor.
(2) lásd ekvivalencia és croppos vagy full frame vázak.
(3) lásd fókusz.

camera obscura inside