photoblog

2009 utolsó hetében hátunkra vettük Gödöllőt, és sétáltunk vele a szokásos kutyasétáltató úton – de most Szeder nélkül. Nem volt egyszerű összehozni a randit, ugyanis zenészek lévén sok a program év végén is, meg hideg is volt akkor nagyon – ezért felettébb boldog voltam, hogy mindezek dacára mégis sikerült beprogamozni egy utolsó fotósorozatot 2009-ben. Köszönet és hála érte Rékának (hic et nunc – et semper), hogy korán kelt, szépen felöltözött, és csak az én kedvemért pózolt kicsit a kamerának. Még a kabátját is levette. Magától! Nagyon örültem.

Gödöllőn a Nyolcas és a Katlan felé vettük az irányt, fel a focipályák mellé, ahol a kis erdősáv mellett találtunk egy levágatlan kukoricatáblát. Rékából kibújt a stylist, és futásnak eredt be a kukoricásba, nem győztem lődözni – majd futni utána vakustol-kamerástul. Itt remek lehetőségek nyíltak fotózni a kukoricás dzsumbuj miatt, és mivel volt egy kis köd és alacsony, sűrű felhőalap, így árnyékok sem adódtak, vaku csak ritkán kellett.
Ezután vissza a kabátokért, és le a salakos focipályára, ahol – agrártudományi egyetem területén lévén –  találtunk egy traktorkereket, persze tele üres üvegekkel – ez akkor minket nem nagyon zavart. Itt is sikerült pár portré; s mert mivel a kétórás session végéhez közeledtünk és fáztunk, hazafelé már csak egy szimpatikus fasor mellett álltunk meg pár pillanatra. Otthon már várt az ebéd s a család vendégszeretete, melyre nem is számítottam. Köszönettel tartozom feléjük is.

Mérleg:
- a kétórás fotózás alatt végig a következő eszközöket használtam: Canon EOS 500D + Canon 70-200 F4L USM + Canon Speedlite 420EX, rá mini softbox. Az érzékenységet fix 400 isora állítottam. Ez elégnek bizonyult a megfelelő rekeszhez és záridőhöz, de nem is zajosodott a kép kellemetlenül.
- a fotózás időtartama alatt 127-szer exponáltam. Ebből máig 23 képet publikáltam, és várható még kb. 2 db. Ez nálam az eddigi, ilyen jellegű munkáimhoz képest nagyon jó arány – mert volt 200/4 is.

Elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok ezzel a fotósorozattal, még akkor is, ha nem így terveztem előre. De legalább maradt lehetőség, ötlet a legközelebbire is.
Köszönöm Pozsár Katának is a dicsérő szavakat, és az előre mutató – még csak – tervecskéinket.

Érdekes, hogy amint portrékat tesz fel az ember flickrre, megugrik a látogatottság. De az is lehet, hogy csupán Réka miatt van így. Nem tudom, mindegy is – a lényeg ugyanaz.

És akkor a végére iderakok pár jobban sikerült képet, csak rövid slider segítséggel, a flickres accountomból.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.