photoblog

Hihetetlen dolgok történnek az emberrel, ha nem vigyáz.

Mire is gondolok, hm… Például rájön, hogy jobb helyen nem is lehetne mint ahová teremtetett. Körbe vagyok véve igaz barátokkal, hiteles emberekkel. Barta Gergő zeneszerző bajtársunk szokása mondani, hogy a tehetség a születésnél kezdődik: jókor, jó helyre. Mindezek szerint én iszonyatosan tehetséges vagyok valamiből. Ha éppen nagyon nem érzem, akkor is. És ez megnyugtató.

Történt, hogy Klári a tudtomon kívül benevezett a Goldenblog versenyre. Nagyon jól esett, de nem nagyon törődtem vele – az esélytelenek nyugalmával már szinte el is felejtettem a dolgot, mikor Hiba Dóri jelzett, hogy benne vagyok a legjobb ötvenben. …mostmár szorítok. Persze a realitás szerint úgyse lesz semmi, és ez is bőven nagy dolog nekem. Talán elég is, nem kell elszállni.

Történt, hogy Kaján Katalin énekesnő – akivel egy konziba és szakra jártunk Vácon, kb. hat éve – megkeresett, mert képekre volt szüksége. Mindenféle célra: weboldalhoz, portfólióhoz, pályázathoz – egyszóval mindarra, amit az énekesi karrier és a szükséges, megélhetési önreklám megkíván. Stílusos képek érdekében megoldotta, hogy bemehessünk Gödöllőn a Grassalkovich Kastély már felújított és berendezésre kész – de át még nem adott, ún. Gizella-szárnyába pár óra és egy százképes sorozat erejéig. Nem semmi, ugye? Amúgy nagyon szép az új szárny, fél év múlva átadják. De akkor már nem lesz ilyen kongóan üres. Mindenkinek ajánlom megtekintésre.
Mellesleg meg kell jegyezni: nagyon jó művészeket fotózni, és olyanokat, akik tanultak színpadi mozgást. Semmi izgalom, nem kell gürcölni újabb beállításokon és pózokon, mert nagyon kreatívak, én meg foglalkozhatom csupán a fényképezéssel. És ez is nagyon jó.

Történt, hogy egy ismeretlen ismerős felajánlott egy Peleng ultranagylátószögű objektívet (8 mm), ha esetleg szükségem lenne rá valamikor.

Történt, hogy hipp-hopp összeházasodnak barátaim. Sorra egymás után.

Történt továbbá, hogy az előző posztban említett Gödöllői Szkólatáborban megint megerősödtek barátságaim. És talán ez a legnagyobb dolog.

Az élet márpedig úgy jó, ahogy van.

És most képek a kastélyból.
A főfényt ismét Bori tartotta nekem állványon (egyre profibb a lány) – egy áteresztő ernyőt, és deríteni beraktam a kis manuális Yongnuo vakut is.  Így ISO100-on tudtam dolgozni még a fénytelen folyosókon is a telével. Mert legtöbbször azt nyűttem. És persze kihagyhatatlan társam, a jó öreg ebay-trigger is velem volt.