blog

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit,
s köszönöm az irigységeskedésteket: igen sokat csuklottam Londonban…
Írok pár fotós dolgot – elvégre ez elsősorban egy fotós blog -, utána élménybeszámoló és képek – vegyesen, mert ezesetben úgy dontöttem, hogy szinte minőségi korlát nélkül tolom fel a képeket: elvégre ezek a képek egy hozzám igen közel álló csoport talán életre szóló élményét tükrözik, ahogy az enyémet is. Ezért előre elnézést azoktól, akik azért jönnek ide, hogy objektíve jó képeket lássanak és új technikai fogásokat sajátítsanak el.

A Sigma 12-24-nek tényleg nagyon lágy a rajza, összemérve bármely más obim rajzával – egyszerűen összehasonlíthatatlan. De még így is sokat használtam (szinte minden képem ezzel készült), mert ritkán adódik ilyen nagylátószögű lehetőségem, meg akartam is szép városképeket csinálni, amire ez az obi teremtetett. Hülye voltam, mert nem jutott eszembe elvinni az analóg EOS 300-ast, így nem érezhettem meg, hogy mit jelent valójában Full Frame vázon a 12 mm. Majd legközelebb.
Sötétebb helyeken (pl. templomokban) kénytelen voltam nyitórekeszt és iso 800-at használni; állványt nem cipeltem mert így is baromi sokat gyalogoltam. Az eredmény: deréktól lefelé erőteljes izomláz. De így is megérte. (Képzeljétek, pl. a South Kensington metrómegállóban negyed órát kellett vonulni az aluljárókban, mire megláttam a peront… De legalább hullámosak az utak, és kanyargósak, nem mint itthon. )
Sok olyan helyen megfordultunk, ahol nem lehetett fényképezni – most nem a templomokra gondolok, mert ott lehetett – mindenhol, kivéve ha éppen liturgia zajlott -, hanem a fiúkórusok énekléseire, melyek amúgy sírós élményt jelentettek profizmusukkal. Néha az volt az érzésem, hogy minek próbálkozunk mi itthon ezzel, úgysincs semmi esélyem nekem se eljutni soha arra a szintre, amin ott egy nyolcéves gyerek énekel, olvas kottát, koncentrál és hozzááll az egészhez. Nem dumál a próbán, teszi a dolgát, és közben megingás nélkül tiszteli a feljebbvalót. Nem reklamál és lázad. Fel sem merül benne.

Koránkelés, emnullás, checking, Boeing 737-800, füldugulás, felhők feletti mély kékség, mosoly és izgalom. Sajtos és szalámis szendvics a gépen és narancsjuice, kávé-tea. Északi-tenger felett ereszkedés, felhőpamacsok, Gatwick. Leszállás – hazaSMS. Lágy és napos idő, Tappins-busz, jobbkormány, szokatlan minden irány, Oxford, YHA Hostel, időzóna, pénznem. Városnézés, szél, college-ok, Christ Church, Harry Potter-ebédlő, High Street, Double Decker, New College – Edward Higginbottom, evensong, Byrd – Mass for 5 voices, Merton College, Nick Clapton, Magdalen College – Michael Piret, evensong, Bodleian Library, beszéd és hallgatás, Sheldonian Theathre, parkok és bátor mókusok-hattyúk-őzek-sirályok. Napfelkelte, énekes fiúk és felnőttek káprázatos hangja, próba ritmusa. Gótika, román, kórusrekesztő, orgonák, séta-séta-séta – izomláz, szél, sál, McDonald’s – gyönyörű magyar eladóval . Exeter College – festett orgonasípok, Rogers Covey-Crump, biciklik, kint élő magyarok, piac, hóvirágos rét. Foci, rögbi, futkosás. Fiatalos városka sok diákkal. Könyvesboltok, ebéd. Kényelem, alvás.

Koránkelés, pakolás, Tappins-busz, London, Chelsea. Temzepart, pécsi székesegyház-alakú gyár. Városnézés, Westminster Abbey – James O’Donell és Cathedral – Baker, próba, Evensong, taxik, EAT. A Westminster Cathedralben bizánci térérzet; Big Ben, Parliament, Underground, Embankment, Pimlico, London Eye. Trafalgar Square, Fish and Chips, éneklés, Guinness. Csendes séta a rakparton Borival. Hógolyó és zebra. Rochester, Charles Dickens, Gatwick – a repülő fél órát késik. Marci, köszi a töltőt, az átalakítót holnap kifizetem. Hyde Park séta (naugye), Emirates Stadion, Arsenal. St. Paul, Tower, Stella koncert. Kétórás séta a kékórában egyedül, fantasztikus utcazenész, naplemente, csoportkép. Canterbury: Becket Szt. Tamás – életrajz -, hatalmas templom (még nem láttam nagyobbat és szebbet).

És a képek. Ez még nem az összes, mert még nincs kész a feldolgozás – de annyian rágták a fülem és sóhajtoztak (ugye, Dorottya? ), hogy engedtem a nyomásnak. Talán érdemes még később is visszanézni, mert folyamatosan gyarapodik az anyag, ahogy időm engedi.

Ajánlom elindítani előbb ezt a youtube-on talált himnuszt, amit mi is énekeltünk a néppel az Abbey-ben szombat este. Az érzés, hm, leírhatatlan. Ugyanígy hangzott élőben is.

Köszönet a mindenért, erre mindig fogok emlékezni.

UPDATE: a csoportkép eredeti, 15 mpixeles méretben elérhető itt.
2010.  március 15. Ezen bejegyzést már nem szándékozom bővíteni, így több kép ebbe a bejegyzésbe nem kerül.

Így énekel egy anglikán gyülekezet (a videón Diana temetésének egy részlete látható):

Éjféli mise 2009 karácsonyán a Katedrálisban. No comment.

2010. március 4 és 9 között Angliában (Oxford, London, Canterbury és Rochester) leszek, és megpróbálok jó képekkel hazatérni. Persze lesz sok kommersz is, mert nem jártam még Angliában és én is turista vagyok – s így, mint minden rendes embernek: nekem is lesznek képeim a Big Benről, London Eye-ról Chelsea Stadionról, Hyde Parkról – ésatöbbi. Úgyhogy lehet kezdeni készülni unalmasabbnál unalmasabb képeket böngészni ezen az amúgy is unalmas blogon. Kérjük, zárja be a böngészőt, ha jót akar. Köszönjük.
Persze elsősorban nem fényképezni megyek, mert a Zeneakadémia szervezi (és nagyrészt fizeti is) az utazást – ezért aki március 7. vasárnap 17:30-kor a Wetminster Cathedralben jár, hallani fogja az LFZE Egyházzene Tanszékének Kórusát, amint az istentiszteleten énekel. Aki erről lemaradna, annak a Stella Énekegyüttes Lunchtime Concertet ad a St. Olave’s Church-ben 8-án hétfőn 13.05-től. Mindenkit szeretettel várunk.
Természetesen amikor nem kötött program lesz énekléssel vagy próbával, akkor megpróbálok csatangolni a környéken, vállamra kapva a mostmár jelentékeny súlyú fotóapparátot. Úgyhogy nyugi, lesznek képek. Mert tudom, hogy nagyon aggódtatok, hogy nem… Anya, Apa: nem, nem veszek el. Van a mobilon Google Maps és nyomtatott térkép is. És angolul is tudok valamicskét. No para.

Londoni szállásunk közvetlen a Temze partján lesz, a Chelsea és a Fulham Stadion között. Ez nem utolsó szempont! (Gera Zoli, ha olvasod a blogot, szívesen látunk téged is a koncerten… ) Google Earth barátom szerint szép a környék. Az időjárás meg változatos; bízom a napsütésben. Nem akarok Londonban is metróban fotózni.

Köszönetet mondok Krampusz barátomnak, akivel eddig összesen két percet beszéltem, mégis az előző postra reagálva nem átallt mindenféle ellenszolgáltatás és komoly ismeretség nélkül rendelkezésremre bocsájtani Sigma 12-24 mm f4.5-5.6 DG HSM EX ultranagylátószögű objektívét. Még most sem nagyon hiszem el, hogy velem ez megtörténhet. Csak úgy kapok kölcsön egy 250 ezres optikát? Ma, Magyarországon? Sőt, nem csak a repülő indulása előtt fél perccel, hanem négy nappal előbb, hogy legyen időm kicsit kipróbálni, hozzászokni… Érdekes, nem lóg bilibe a kezem. Hiába, vannak még jó emberek a földön. Nem is kell keresni, ők jelentkeznek.
A Sigma 12-24-ről első körben szerzett tapasztalataim szerint azt tudom mondani, hogy számomra egyelőre döbbenet az a szög, ami belefér egy képbe. Témakeresésnél még nem tudom akkora látószögben nézni a világot, mint amit az optika megenged. Érdekes és izgalmas feladat, új távlatokat nyit – még mindig úgy komponálok, hogy nézem a keresőmezőt, mert másképp nem látom egy kockában a szemem előtt elterülő világot… Fantasztikus dolgok ezek. (Milyen jól fog még jönni ez egy zsúfolt londoni utcán, vagy tájképeknél, hmmm…)
A lencsetorzítás mértéke akkor vehető igazán észre, ha megdöntöm az objektívet felfelé vagy lefelé; ilyenkor egyből teljesen felborul minden függőleges. Vannak, akik irtóznak a torzítástól; nem én találtam fel a spanyol viszt, de azt mondhatom: a torzítást is lehet a kép javára fordítani, úgyanúgy, mint ahogy a színzaj is lehet jóbarátja az embernek.
Az előrejelzések is beigazolódtak, melyek szerint az obi tág rekeszen a sarkokban nagyon lágy képet ad – ez persze rekeszeléssel nagy mértékben orvosolható, de sajnos nem lehet mindig állvány az embernél a 22-es blendés táj- és városképek relatíve hosszú záridejéhez. Vignettálást eddig nem tapasztaltam. Az AF eddig mindig megbízhatóan és gyorsan működött, a zoomgyűrű kicsit szorul. Az EX sorozatú Sigma obik gumis-műanyagos bevonata nagyon megnyerő számomra; ez ennél az objektívnél is így van.
Fontos tudnunk az obi fényerőtlenségéről: az f4,5-5,6 nem túl acélos mondhatni rossz. Ez azonban mégsem nagy probléma, mert a nagylátószög miatt tág rekesszel is nagyon mély a mélységélesség, és nem kell elmenni a 22-es rekeszig a végtelen élességtartomány eléréséhez. Tipikus tájképobi, használatához állvány szinte elengedhetetlen – ellenkező esetben játék következik a váz zajszintjével. Én eddig nem nagyon mentem ISO 400 fölé mert elég fényerősek az obijaim, azonban ennél az obinál már első alkalommal is igénybe vettem a 3200 ISO-t.  Mert állványozni nem szeretek (persze ez változhat…).

A képek eső után készültek a Deák téren és a Bajcsy-Andrássy kereszteződésében.

Kérdés: nem tudjátok, hogy lehet fényképezőtáskát szállítani repülőn? Fel lehet vinni a gépre, ugye?
[Váz (500D), 4 obi (fix 50 1,8; Sigma fix 20 1,8; 70-200 F4 L USM; Sigma 12-24 f4,5-5,6), vaku (420EX), akksik, töltők, filterek, memória, stb.]

Sziasztok kedves mindenki,

az a helyzet, hogy mivel egyszerűen nincs időm semmire hétköznap, ezért utazás közben fotózom. Úgyhogy, ha meglátsz egy fura és elvetemült, szakállas, hosszúhajú művészkét valamelyik (bármelyik) metrómegállóban 500D-vel és fix 50-nel vagy 70-200 f4-gyel és vakuval, akkor ne habozz ráköszönni, hogy hé te bolond, lebuktál. Majd mosolygunk egy jót magunkon – én legalábbis biztosan -, sőt örülni is fogok, hogy Ákosékon kívül (vagy belül) mást is megismerek, aki hozzám hasonlóan elvetemült és a metróban fényképez duzzogva. Bocsánat, hogy mindenkit csak Ákoséknak nevezek akik pl. tegnap este ott voltak a Zebrában játszani, de így egyszerűbb – nekem mindenképp, mert a szakértelmen és a ‘jó arc’-ságon túl senkiről nem tudok egy büdös kukkot sem. De ez szerencsére nem nagy baj, hisz nem függ ettől emberélet – érti aki érti. [Ebben a pillanatban frissítés történt; a szombati offline fotós blogos találkozó beszámolóját itt olvashatjátok!]
Hogy miért nincs ideje fotózni egy zeneakademistának? Leírom egyetlen napom, pl. a múlt szerdát. Nem extrán hosszú, teljesen átlagos. (Az egyházzene-karvezetés szak kicsit bölcsészet is, sok elmélettel a gyakorlat mellett, félévente kb. 30 tárggyal. Majd meglátjátok.)

• 10:00-11:50 – szolfézs-zeneelmélet
• 12:10-12:30 – orgonakíséret-felmondás a Szt. Teréz templomban
• 13:00-13:30 – orgona gyakorlóidő, kaja
• 14:00-15:30 – gregorián műfajok
• 16:00-16:45 – liturgika – zsolozsma
• 17:00-17:45 – orgna gyakorlóidő, kaja
• 18:00-18:45 – etika
• 19:00-21:00 – Schola Hungarica próba
• 21:30-22:30 – Stella Énekegyüttes próba

Ebből a két utolsón koncertekre próbálunk: londoniakra, párizsiakra, németországiakra. Hozzá kell tenni, hogy naponta minimum két óra az oda-vissza út hazáig, ha a BKV kegyeskedik szolgáltatni.

Na ezért netezem és kapcsolódom ki éjjel, alszom éjfél-félegytől nyolcig-kilencig. E hétvégén kirúgtam a hámból, mert elmentem Veletek stúdiófotózni, és megnéztem két focimeccset is interneten – hála a Digisportnak. Szörnyű vagyok.

Mindegy, nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy portrék, hát igen. Aki követi flickres mozgásomat láthatta, hogy mostanában portrékat tettem fel szinte kizárólag, és ez előreláthatólag nem is nagyon fog változni. Bocs, Anita. Majd még lesznek romantikus és szép természet- és városképek is, ha kilépek az aluljáróból, de most megszerettem a streetfotózást annak minden kockázatával és izgalmával együtt. Még a fényerőtlen obikkal is fegyverszünetet kötöttem, mert az aluljárók neonfénye elég szépen teríti az árnyékokat, mint az őszi köd.

Ezért most ide fogok tenni egy egyelőre rövid slideshowt az eddigi streetfotóimból, tervek szerint az anyag folyamatosan bővülni fog önmagától, ha a flickrre új képet teszek és megfelelően tagelem (főleg ha egyszer levetkőzöm a 200 képes limitet egy pro előfizetéssel – már közeledik az időpont, nagy buli lesz). A képek saját sztorijait a flickren lehet követni minden egyes kép alatt. (Flickres képtáram itt.)

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Medvefotózás?
Igen.
Arról van szó, hogy ma megkeresett egy személyes jóbarátom, aki erdész és vadász – a párjával együtt – és minden más is ami a témakörrel határos. Az Ivó völgyében laknak – Székelyudvarhelytől 30 km-re -, és szívesen szerveznének farkas-fajd-medvenéző/fényképező túrákat, mivel ők maguk nagyon sűrűn találkoznak velük és ismerik az életmódjukat, és élőhelyüket: a Hargitát – mint a tenyerüket. Jómagam is megcsodáltam a tudományukat a nem is olyan távoli múltban, amikor volt szerencsém az esküvőjüket fotózni Zetelaka és a Madarasi Hargita környékén.
Erről a témáról majd írok egy részletesebb beszámolót, figyelemfelkeltőt, toborzót s kedvcsinálót, amint lesz elég agykapacitásom, de már lehet kezdeni gondolkodni, hogy kinek van kedve egy efféle kalandban részt venni.

Már csak egyetlen témám maradt, a legkínosabb.
Megyek Londonba 2010. március 4-től 9-ig. Azonban 20 mm a legnagyobb látószögem, s ez az érték még meg sincs szorozva az APS-C CMOS 1,6-os ekvivalenciájával. Ellenben nincs is pénzem most egy halszem vagy egy ultranagylátó (pl. Sigma 10-20 vagy 15-30, vagy Canon 10-22) beszerzésére vagy bérlésére. Ezért szeretném megkérdezni halkan, hogy esetleg nincs-e valakinek felesleges, Canon bajonettes nagylátója egy hét időtartamra számomra…? Irtó hálás lennék. De komolyan. Majd kitalálok valami honoráriumot a kedves felajánlónak.
Köszönöm.

Annyi helyen láttam kívánságlistát, hogy gondoltam itt az ideje egy sajátnak is. Próbálok olyan dolgokat összeszedni, amik még elérhető áron beszerezhetőek. Ezt most kereken 100.000 Ft-ban állapítom meg. Nem létszükségletek, de ha most kéne kérni valamit a Jézuskától, akkor ezeket írnám fel a kis papírra. Csak arra kellenek, hogy megkönnyítsék a munkát, vagy egyáltalán lehetővé tegyék bizonyos olyan képek elkészítését, melyekhez adott technika szükséges.

Modell- és portréfotózáshoz:

• rádiós vakukioldó - egy adó és minimum 2 vevő, pl Cactus PT-04. Erről az eszközről mefi blogján olvashatunk. Nem csinál semmit – mármint a TTL-re gondolok -, de elsüti a vakut. Az egyetlen probléma a sebességgel lehet, ugyanis szabad téren, jó fényben nem biztos, hogy elég az 1/250 záridő (lehet, hogy túl hosszú). Erről kérem nálam okosabbak véleményét. (A rekeszelés nem mindig megoldható, főleg portréknál, ahol kell a DOF és a szép bokeh.) Ez az áru vaterán kb. 11-12.000 Ft, de ebayen 9000ből megvan (Hongkongból 4 nap, Pécsről 3…)
• vaku – mondjuk egy Canon Speedlite 430 EX II (ára újonnan ~ 60.000), a már meglévő 420 EX mellé. Ezt a két egységet vezérelné a fentebb említett kioldó szett. Nem kell csúcsminőségű 580 EX II, de azért fényre szükség van, főleg a strobist dolgokhoz.
• akksik – minimum még egy szett a meglévőhöz. A már meglévő szett Energizer és 15 perc alatt fullra tölti az akksikat, amik minden eddigi erőforrásaimnál erősebbek… Nem tudom meddig fogják bírni, egyelőre bízom bennük.
• ernyők, állványok, vakutartók – mindegyikből két darab (a két vakuhoz). Egy állvány ára 4500 és 5500 Ft között mozog a piacon (vatera és McGoat). Az ernyő- és vakutartó (flashlight holder) darabja ~ 5700 Ft (!) – sajnos ez mindenféleképp kell, mert hiába állvány, vaku és ernyő, ha nem tudom őket egymáshoz legózni. Ernyőből kétfajta kéne: egy visszaverő és egy áteresztő; az egyik szór (a vaku keresztüllövi), a másik fókuszál. Darabja 4-6000 Ft, márkától és átmérőtől függően.

Nem portrézáshoz:

• Sigma 10-20 mm  f/4-5,6 DC HSM EX ultranagylátószögű (102,4°) objektív táj- és városképekhez (régi vágyam), és hozzá 77 mm-es átmérőjű polár és ND szűrők és félszűrők, hosszú záridőhöz. Az objektív használtan 90-100.000 Ft, Hoya polár 19.000 Ft, Hoya ND8 16.000 Ft (és az ND8-nál lehet, hogy sokkal sötétebb kell majd, ez az alsó határ).
• háttértár – kb. 500 GB, mert nagyon macerás DVDről visszaolvasni négy év képtermését. (kb. 20.000 Ft)
• akksi (LP-E5) az 500D-be (Edigital: 5000 Ft – utángyártott). Tartalék, de egy esküvői éjszakára nagy könnyebbség.
• Pro account a Flickres profilomhoz. Mert szeretnék elindítani egy 365 projektet, s telve van már a 200 képes limit.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe. Lehet, hogy majd idővel kiegészítem a listát.

Persze mindez csak akkor lesz realitás, ha lesz pénzem. De nincs. Londont is be kék fizetni, ehhez képest ma úgy mentem énekelni Gödöllőre, hogy nem volt pénzem a hazaútra (bizony, a hév kiegészítő jegy oda-vissza diákkedvezménnyel 400 Ft…). Szerencsére épp fizetés volt.

Ezek az eszközök egyenként relatíve olcsók, de összességében szép kis vagyont tesznek ki, már egy komplett ernyős vakuszett is. De majd lassan… Mint eddig.

Végre van hó. Erre várok mióta. Nagyon rég. Úgyhogy a legnagyobb havazásban fogtam magam és a felszerelést (szegény nem rajong a csapadékért), és nekiindultam a városnak Juice-zal, aki majdnem belelökött a Batthyányin egy túl nagy optikával rendelkező idegent a Dunába – alig tudtam visszafogni. Felsétáltunk a Gellért-hegyre is, ahol kibróbálhattam egy kedves játékszert: a Lensbabyt (az elmosódott képek készültek vele, semmi PS). Köszönöm az élményt.

Ne feledd, hogy ha téli-havas tájat fényképezel, kell egy kis föléexponálás – minimum egy fényértéket javaslok. Enélkül a képek alexpósak lesznek, ugyanis a nagy fehérség becsapja a gépek fényérzékelőjét és így aláexponálnak. Ez fontos.

A képeket Stellanyának ajánlom.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

A móka után kacagás következett: kicsi ámde annál eredményesebb orgonagyakorló óra után Gödöllőn összefutottam hírhedt Annus Family apraja-nagyjával és Domival meg Andrissal, akik nem csak nézték és fényképezték a havat, hanem estek-keltek rajta – popsitepsik, szánkók és egymás segítségével. Petit például eltemették, de engem is bevontak a partyba. Jutalmam átázott ruha és nevetés, Annuséknál gyümölcssaláta és sült kolbász várt a kandalló mellett. A levezetést a szokásos hazahévezés jelentette.