Author Archive

cserháti fauna

Kicsiben. Merthogy makrók következnek, tőlem nagyon szokatlan módon. De mivel előre elterveztem, hogy idén Érsekvadkerten a Kolping Házban nem portrézom, hanem kihasználva a természet közelségét inkább az állatvilágra gyúrok, csak ezt tehettem. És nagyon megbántam. :)

A kicsinyek közt hű vadásztársakra leltem, akik futószalagon szállították az újabb és újabb élőlények elérhetőségi koordinátáit – köszönet ezért Borinak, Dancinak, Lucának, Szinvai és Liszkai Testvéreknek.

Már nem zavart egyáltalán a manuális fókusz, simán hasaltam a fűben-gazban a tűző napon, harmatcseppekben is. (Vállveregetés. :) ) Felszerelés: 500D + fix 50 + soligor makróközgyűrűsor, minden képnél mindhárom gyűrű fennvolt a gépen.

Post to Twitter Post to Delicious Post to Facebook

Lánybúcsú

Ilyenen sem voltam még, de eljött az ideje. Nos, kedves emberek. Ezentúl lány- és legénybúcsús fotózást is vállalok. :) (Csak pár képet mutatok a hangulat kedvéért. A többi kép sajnos nem publikus, 18+) :D

Post to Twitter Post to Delicious Post to Facebook

Mi van?

Semmi. Élek.

Németországi koncertturné, bicikli- és ruhavásárlás, csőtörés, Bori.
Az élet márpedig gyönyörű. :)

Post to Twitter Post to Delicious Post to Facebook

Lehet-e EOS 500D-vel filmet felvenni? – avagy egy felforrósodott váz története

És megéri-e váltani esetleg egy videókameráról – fordult hozzám a kérdéssel Tisza barátom. Körülbelül ugyanebben az időben keresett meg Muntag Lőrinc zeneszerzés szakos évfolyamtársam is, aki egy Cage-darabot akart rögzíteni kamerámmal. Így kerültem közelebbi kapcsolatba gépem ezen részlegével; mert bár rövidebb, két-három perces snittekből vágtam már össze összefoglalókat (pl. itt – 500D + fix 50 vagy fix 20 és itt – 500D + sigma 12-24), igazi és vágás nélküli fimet nem készítettem.

500D előnyei kézi videókamerákkal szemben:

  • klasszisokkal jobb kép- és hangminőség
  • nagyobb mélységélesség-játék lehetősége
  • Full HD felbontás (1920×1080, 1280×720, 640×480)
  • magas érzékenységnél is alacsony zajszint (automatikus érzékenység-állítás mellett)
  • manuális expozíciókorrekció

hátrányai:

  • gyenge, lassú, zajos – és összességében egyszerűen használhatatlan autofókusz
  • nem lehet zoomolni és fókuszálni egyszerre – főleg ha manuálisan fókuszálunk (lásd egy sorral feljebb)
  • videó maximális mérete 30 perc vagy 4 GB. (Miért ennyi? Mert ha több lenne, vagy az idő hosszabb, akkor gépünk már nem fényképezőnek számítana a hatályos törvényi rendszabályozás értelmében, hanem videókamerának, amivel más adó, vám, áfa, stb. jár vonzatként. Így egyszerűbb volt lekorlátolni mindent szoftveresen.)

Láthatjuk, hogy ezek a hátrányok egyértelműen megadják a választ. Játszani jó az 500D videólehetősége, ellenben nehéz vele bármilyen más, fontosabb eseményt rögzíteni, mert túl sok a kockázati tényező. Simán elmászhat az élesség, nincs zoom (zoomos obinál is nagyon nehéz – ez tapasztalat), és a váz + obi súlya is nagyobb, mint egy átlag, auchanos videóé, így remeghet a kéz is. És itt meg kell említeni, hogy ebben biza nincs image stabilizator. Szóval idegesítő néha az egész.

És itt jön a lényeg, amiért a posztot írtam.
Egy videófájl mérete nem is lehet több 4GB/30 percnél, fizikai okokból sem. 20 percnél és 3,98 GB-nál leállt a felvételem. Ez eddig rendben. Az viszont már nem, hogy a váz úgy átforrósodott a jobb oldalon az akksi és a memóriakártya körül, hogy alig lehetett őket kézben tartani… Pedig gyári Canon akksiról és Kingston SD-ről van szó, így a minőségre nem lehet panasz… Ha valamire, akkor erre nem számítottam.

Post to Twitter Post to Delicious Post to Facebook

Árvíz és egyebek

Igazából ez a post, vagyis az ebben szereplő képek egy 50 mm-es blogba is simán beférnének, ugyanis a bejegyzés minden képét ezzel a kis műanyag obival lőttem. Azért szeretem, mert könnyű és mindenhová befér, így hosszú napokra is magammal tudom vinni; a vázzal, egy akksival és 4GB memóriával egyáltalán nem foglal sok helyet. És még a fényerő és a bokeh is elég jó, ráadásul könnyű is, mert műanyag. És fontos, hogy a kihívás is nagyobb a fix látószög miatt. Zoomobival sokkal egyszerőbb az élet.

Úgyhogy elszántam magam, és próbára menet megnéztem a rakpartokat, amiket aznap öntött el a Duna. Már le voltak zárva, és az igen tisztelt Nép hamar birtokba is vette. Sétált, biciklizett, romantikázott. Furcsa volt a csend: nem lehetett autózúgást hallani ott, ahol általában zaj van és benzingőz.

Fotóztam embereket is, nem csak vizet. Nem is én lennék, ha csak a Duna lenne a képen… Volt olyan apuka, aki elkérte a képet – adott névjegykártyát, hogy oda küldjem a fotót melyen csemetéje biciklizik a már vizes rakparton a lemenő nap fényében, háttérben a várral. A kedvenc jelenetem mégis az, amikor két lány ült a szalagkorláton, én meg hátulról fotóztam őket. Megláttak, összemosolyogtak, és hatalmas csókolódzásba kezdtek, intenzíven – de csak rövid ideig. Nagyon meglepődtem és melegem lett… De a pillanatot sikerült elcsípni, lejjebb láthatjátok. Jó kép. :)

Fertelmes érzés tudni, hogy edelényi fotós barátom az életéért küzd, én meg itt rohangálok Pesten mint pók a falon, élem a megszokott kis életem, és fotózom az áradó Dunát “mert az olyan szép”. Valahol nincs jól ez így. Nem tudtam elmenni homokzsákot pakolni kötelességeim és vállalásaim miatt, habár szívem szerint inkább a gáton lettem volna.

A képeket ezért Oszkornak ajánlom, Edelénybe küldöm. Remélem alakul a helyzet.

Post to Twitter Post to Delicious Post to Facebook

Return top