ODPictures Art Studio Kft – Budapest – All rights reserved!

Augusztus 8-án Pakson jártam, egy nagyon kedves pár esküvőjén.

Miért írom, hogy kedves?
Mert ilyen párral még nem volt dolgom, akik már több, mint egy évvel a nagy nap előtt felfogadtak (köszönet ezért Czövek Másának), akikkel többször találkoztunk beszélgetni, előfotózni a Margitszigeten – hogy az esküvőn máris kézbe adható legyen egy papírkép családonként emlékbe, és akik – valóban nagyon kedvesek.  Képzeljétek, az esküvő előtti héten kaptam egy nyomtatott menetrendet, hogy mi mikor fog történni a polgáritól a templomin át a lagziig, menyasszonytáncig. Hogy miről akarnak feltétlen képet, és milyet. Ilyet még nem tapasztaltam. Mindent tudtak fejből, hogy mi miután fog következni, pedig ilyen titkos információk általában csak az utolsó utáni pillanatokban szoktak kiderülni, és csak a vőfély tudja őket. (Ezért kell vele mindig állandó kapcsolatban lenni, egész nap.) Ezért nagy várakozással tekintettem az eseményre.

A frigy a paksi Makovecz-tervezte római katolikus templomban kezdődött. Fotós szempontból is nagyon jó ez a hely (már ha egy templomot nem illetlenség ilyen szerény jelzővel illetni): az oltár észrevétlenül körbejárható s szinte minden oldalról jól befotózható; kellemesen szóródik a fény, vaku sem mindig kell – ugye ismerjük a Makovecz-alkotásokat. Magasak, sok kis apró stilizált forma mindenhol körül a falakon, szobrok, stb. Csinos meleg a fehéregyensúly minden képen.

Örültem, hogy ezen az esküvőn nem ment el az áram, mint az előzőn. Ez nagy mértékben könnyített a dolgomon, hál’ Istennek – de tanulva az előző peches órákból, igyekeztem minden váratlanra is felkészülni, akkor is, ha ez lehetetlen.

Egy esküvő mindig nagy kihívás: rajtam múlik az események megfelelő dokumentálása elfogadható formában, élesen, zajtalanul, minden részletre odafigyelve, és lehetőleg észrevétlenül. Ezért nagyon hamar fel kell mérni a beeső fényeket, helyeket – ahonnan fotózni lehet, esetleg beszélni a pappal, hogy lesz-e valami rendkívüli, ami nem szokásos egy esküvőn, etc – és amiről nem illendő lemaradnom.

Kiss Ákos fotós blogján (itt) olvastam volt, hogy ő is fotózott a minap egy házassági évfordulót. Érdemes beleolvasni. Utólagos engedelmével idemásolok egy részletet.

• RAW a varázsszó,
• Ehhez viszont több memóriakártya kell,
• Jó lett volna két váz, hogy ne kelljen objektíveket cserélgetni,
• A vaku a barátom, nélküle egy ilyen eseményre öngyilkosság elindulni,
• Egy igazi nagylátószögű objektív csodákra lett volna képes (így maradt a 17mm cropp-on),
• Rengeteg feltöltött akksira van szükség,
• A számítógépem életet mentett, mert a kártyát gyorsan tudtam üríteni,
• Az f2.8 jó dolog – lett volna
• fix objektívvel akciódús helyzetekben meg van lőve az ember, ide zoom kell, fényerős zoom,
• a Sigma 17-70mm megint bebizonyította, hogy az átfogása verhetetlen. A képek 90%-át ezzel az obival lőttem.
• Ésszel érdemes fényt mérni és, bár manuális mód hívő vagyok, itt erősen támaszkodtam a blende előválasztás módra (Av)
• A szabadtéri helyszínen napsütésben óriási kontrasztok vannak. Emiatt sokszor lehetetlen tökéletesen kiexponálni a képeket, de a RAW és a vaku sokat segít.

Ezekkel a tényekkel én is teljesen egyetértek.
Kötelező a RAW használata, és a vaku is egyszerűen elengedhetetlen a kontrasztok kiegyenlítése miatt. Sajnos csak egy Nikon vakut tudtam szerezni (SB-80), de manuálisan elég jól boldogultam vele; tetszett a kulcsszáma is. Pont elég volt. Örültem neki nagyon.
Ákossal ellentétben, aki a 17-70-es Sigmát használta nagyrészt, én szinte az egész esküvőt két fix obival fényképeztem végig (Canon 50/1,8 II és Sigma 20/1,8). A telezoommal (Sigma 70-300) csak kb. 10 képet lőttem, de ez szerintem érthető. A telezoomot nem esküvői fotózásra találták ki (főleg ilyen rossz fényerővel és lassú autofókusszal). Ez még nagyobb izgalmakat okoz, ugyanis előre kell gondolkodni, hogy mi mi után következik, honnan tudom majd alkalmasan fotózni, hogy beleférjek az adott látószögbe. Néha nehéz feladat. (Jah, és ilyetén módon az obicserék miatt a lencsekosz szaporodása is elég intenzívvé válik. Figyelni kell rá.)  Mindennel szemben el kell ismernem, hogy a tág rekesz nyújtotta kényelem igen hasznos.
Azért, ha lesz pénzem (…) egy Sigma 17-70-re, feltétlen beszerzek egyet átfogása és fényereje miatt, saját dolgom megkönnyítendő.

A lagzi és a polgári Tengelicen, a Hotel Orchideában volt. Nagyon jó hely, festői környezet. Ajánlom mindenkinek.

Most álljon itt nehány kép az esküvőről és a fotózásról. A lagziról még nem, ugyanis az a rész még nincs teljesen kész. (RAW-feldolgozás: időrablás – de megéri. Jut eszembe: igaz a hír, miszerint az esküvői fotós egy külön állatfaj, ugyanis annyira nincs másra mód a határidős képelés közeppette, hogy iszonyat. Meg kell keresni a megfelelő hozzáállást. Ehhez hozzá tartozik, hogy néha ki kell hagynom egy napot, különben bekattannék. Megjegyzendő továbbá, hogy jövő nyárra máris elő van jegyezve öt esküvő. Még lehet jelentkezni!)

Mérleg: összesen kb. 600 kép. Ebből kb. 300 lesz publikálható.

Cili és Soma; türelem. Már nem hiányzik sok.

Read more

2009. július 18-án Judit és Gábor esküvőjét fotóztam Gödöllő-Máriabesnyőn.

Ebben még nincs semmi pláne. Fotóztam már esküvőt elégszer, no para. A sztori viszont nem lenne érdekes úgy, ha épp akkor nem járt volna Európában az évszázad vihara.

Minden hír erről szólt:

Apokalipszis Budapesten

A fővárost is elérte a viharzóna, Budapesten dörgött, esett, villámlott és 90 kilométer per órás szél fújt. A Balatonnál fákat döntött ki a vihar korábban, több ház is megsérült. Napközben az Országos Meteorológiai Szolgálat két régióra is harmadfokú piros riasztást adott ki. Délután öt óra körül a zivatarrendszer a Duna-Tisza-közénél tartott, és Pest megye és Bács-Kiskun-megye vonalában haladt tovább keletre. Csak vasárnap reggelre állhat helyre a menetrend szerinti közlekedés a vasútvonalakon.

Délután négy óra után érkezett meg a vihar a fővárosba, a szikrázó napsütés után percek alatt vált sötétté az ég. Jégeső, hatalmas széllökés és sötétség volt tapasztalható Budapesten. A meteorológiai szolgálat szerint 110 kilométeres széllökéseket is mértek. A fővárosban több villamos, busz és troli vonalán is fennakadást okozott a vihar.

Tudni illik, hogy Gödöllő Pest mellett van, 15 km-re.

Hallottuk, hogy vihar lesz, de mit árthat az nekünk. Épp a templomban leszünk, mire vége a szertartásnak pont elmegy, és legalább felszárítja a port és lehűti a levegőt – gondoltuk naivan.

Még a vakuhoz se vittem sok akksit, hisz a besnyői templom Magyarország 10 legjobban bevilágított helye között van, ez bizonyos. Deríteni se nagyon kell, annyira jók a szórt fények.

El is kezdődött a nászmisés esküvő, ment minden a maga rendjén szépen, méltóságteljesen. Egyszer csak vibrálni kezdenek a lámpák. Igen, előfordul, elvégre vihar van – azt mondták az okosok. Azonban alig kezdődött el a szentbeszéd, az összes villany lekapcsolódott, az áram is elment. 5 perc múlva már az amúgy nagy ablakokon se jött be semmi fény; az oltáron lévő két gyertya gyenge lángjánál folytatódott a szertartás. Se mikrofonok, se orgona – mivel az is árammal megy.

Mondanom sem kell, mennyire idegen érzés volt. A menyasszony később – édesanyja szerint – hetekig sírt emiatt. Ilyet senki nem képzelt, nem készült föl előre – mert nem is lehet. Mindenki tette a dolgát úgy, ahogy azt a szokatlan helyzet kívánta.

Egy darabig reménykedtünk, hogy visszajön az áram és a házasságkötés szertartása már újra jól látható lesz, de – nem jött áram. Tíz perc elteltével láttam kirohanni a templomból a hivatásos videóst, aki csak a hangot tudta rögzíteni ilyenformán. Nagy pakkokkal megrakódva jött vissza hamarost. Egy erős lámpát hozott a videójára. Read more

Sokan kértek részletesebb bemutatót photoshopos trükkökről, most megpróbálom teljesíteni ígéreteimet.

Fontos leszögezni, hogy itt nem valamiféle isteni adományról van szó, miszerint valaki vagy tudja a PS-t, vagy nem. Amit tudok (?), én is internetről tanultam, semmiféle könyvet nem használtam, ezért ez mindenki számára egyformán elérhető; csupán kitartás és kreatívság kérdése. Így – a végén látni fogjátok, hogy jé, e kép mögött nincs is semmi érthetetlen hókuszpók, én is meg tudom csinálni bármikor – ha van alapanyagom. (Ezért fontos néha banális témákról is vágóképet készíteni. Mi júniusban épp Érsekvadkerten nyaraltunk – fent Nógrádban; szinte minden nap jött monszun.  Így akadt szivárvány is, az erdő adott volt. Nem volt nehéz dolog Kisnyulat beállítani s lefényképezni.) Bárki, aki ott lett volna, ugyanígy megcsinálja. Csak vigyázzon a rekeszen múló mélységélességre. Én itt azt akartam, hogy a háttér a szivárvánnyal is éles legyen, ezért az f/9. …És mindjárt az is kiderül, hogy egy madársziluettes képet is bárki odatehet az égre, és kész a napi explore-fotó a flickren, stb. Csupán észre kell venni.

1. A kép konvertálása raw-ból jpg-be. Vagy PS Raw Converterrel (plugin, ingyen letölthető az Adobe honlapjáról), vagy PS Lightroommal, ami egyből felismeri a raw fájlokat, mindenféle egyéb beépülő modul nélkül. Itt kis kontraszt és vibrancia-állítás, hogy a szivárvány szépen kijöjjön és Kisnyúl is látszódjon. Nem baj egy kis túlszaturáltság, mert a következő lépéssel úgyis eltűnik ez a probléma. + esetleg vágás.

Konvertálás után így nézett ki a kép:

2. Import PS Lightroomba.

Ez a program számomra még elég új, egy hete ismerkedtem meg vele, de az a véleményem, hogy számos ponton sokkal egyszerűbb s gyorsabb a használata, mint a PS-é. Mindenki számára könnyen kiismerhető, aki használt valaha PS-t. Persze nem olyan munkára szánták a két programot: így van, amit csak a PS végez el. Erre majd rávilágítok később.

Miért kell a Lightroom?

Mert ez a program tartalmaz olyan szűrőket, amik rendkívül jól alkalmazhatóak, olyanok mint egy-egy igényesebb PS action. Gyorsan lepörög, és utána lehet finomítani kontrasztokat és színeket, világosítani és sötétíteni, ahol kell.

Ezért a kép megnyitása után ráengedtem egy filtert (Aged photo). Látni fogjuk, hogy a kép itt sokat veszít a szaturációból, kap egy barnás-pirosas, meleg árnyalatot, és egy kis vignyettet a sarkokra. Ha ez így nekünk nem tetszik maradéktalanul, akkor a Lightroom jobb felső fülein a Developra kattintva egy pillanat alatt mindenen állíthatunk – ebben az esetben én adtam a képhez egy kis zöldet, hogy a barnás árnyalat ciános hatást kapjon, és a vignyettet még drasztikusabbra növeltem – vigyázva arra, hogy Kisnyúl alakja végig jól kivehető maradjon, csak a szoknya alja legyen sötétebb. Az erdőt kicsit világosítottam.

3. Madarak

Ezután jött a dolog nehezebbik része: keresnem kellett egy olyan képet, amin madarak repülnek, jó sokan, és nincs a háttérben semmi, csak az ég. Mert csak ilyen madarakat lehet szépen bevágni a szivárványra. Sajnos madársziluettes textúrákat nem tartalmaznak a szokásos free texture-oldalak, így csak negyedórás keresgélés után leltem megfelelő képre – bár ez akkor sokkal több időnek tűnt
A választás erre a képre esett:

Így ismét vissza kellett térnem a Photoshopba, hogy rétegeket tudjak kezelni. Háttér a szivárványos kép, első rétegnek pedig a move toollal (V) áthúztam a madarakat, a szivárvány elé.
Itt méretproblémákból adódóan a madaras képet kicsinyítenem kellett; saját rétegén kijelöltem az egészet Rectangular Marquee Toollal (M), majd jobb gomb a képre és a legördülő menüben Free transform. Megfogva a kép egyik sarkát, kicsinyítettem a képen, ügyelve az oldalarányok megtartására. Enter.
Ezután a madarakat egérrel (V) simán a megfelelő helyre vonszolom – kis képzavar.

4. Multiply

Figyelem, most jön a varázslat! Hogy tüntessem el a kék eget, hogy látszódjon a háttér rétegéről a szivárvány, de a madarak sötét alakja is látsszon?

• a. madaras rétegen: auto contrast és auto levels (Ctrl+Alt+Shift+L és Ctrl+Shift+L)
• b. jobbra lent a madaras layer bleding mode-ját Multiply-ra állítani
• c. ugyanezen a rétegen szelektív színeknél a maradék kék árnyalatok eltüntetése, esetleg kis mértékű, általános deszaturáció, hogy a madarak fekete alakján kívül csak a szivárványos háttér látszódjon
• d. finomhangolás: a rétegek egyesítése előtt esetlegesen félbevágott madarak visszaradírozása, layer átlátszóság változtatása (hogy ne legyenek olyan kontrasztosan feketék a madarak), stb.
• e. Rétegek egyesítése.

A multiply blending mode tulajdonképpen erre való, jegyezzük meg jól a használatát. Sokat egyszerűsít rétegek egybeolvasztásánál; ugyanígy a legtöbb esetben pozitív az eredmény az auto contrast és az auto levels alkalmazásánál. A magam részéről úgy kezdem egy kép megdolgozását, hogy konvert után nyomok neki egy auto contrastot és levels-t. Ha nagyon kiég vagy bebukik valami, vagy csak nem tetszik, akkor is látható, hogy a History panelen való visszavonás után az eredeti képpel mi a gond. Kontraszttalan vagy fedett, stb. Tehát ezeken kell javítani (persze minden relatív).

Ezek után már csak apróságok maradtak, például néhány madár átmásolása a tömegből az üres égre (hogy hihetőbb legyen a jelenet), és keretezés a Ctrl+Alt+C billentyűparanccsal. Általában fekete vagy fehér keretet szoktam használni, hogy adjon a képnek egy tartást, viszont ne legyen túl hangsúlyos, tolakodó, extravagáns – mert ebben az esetben nem látom tőle a képet. És akkor meg minek.
Esetleges Hue/Saturation állítás a Ctrl+U paranccsal.

És a kész kép, remélem érdemes volt körmölni.