photoblog

Linda & Matyi from domonkos orban on Vimeo.

Immi hívta fel a figyelmem facebookon egy érdekes dologra, ami bevallom először engem is meglepett. A megrökönyödés tárgya a következő levél volt:

Kedves …!

Hamarosan itt a Valentin nap!!! Lepd meg kedevesedet egy közös fotózással! Műtermünkben elkészítjük rólatok a legszebb képeket, amire mindig is vágytatok
A fotózás három órás, ez alatt 150-200 képet készítünk, amiből a legjobb 25 képet tudjátok kiválasztani, ezeket kiretusálva nagyfelbontásban adjuk át DVD-n.
A fotózás ideje alatt sminkes és asszisztens segíti a munkát. Választhattok női és férfi fotós között
A Valentin napi fotózás ára 72.500,-Ft
Az ár csak február 15-ig érvényes!

Rendeld meg még ma és ajándékba adunk még egy a képeitekből készült A/3-as spirálozott 13 lapos naptárt is!!!

Első ránézésre engem is megdöbbentett az ár, miszerint miért kér el bárki 25 képért 72.500,- forintot. Ez teljesen nonszensz – gondoltam magamban -, én elég sűrűn csinálok ilyet, ott is 250-300 nyers kép készül és ebből 70-80-at biztosan retusálok és szintezek, nem beszélve arról, hogy persze az összes képet odaadom a megrendelőnek, ha kéri. De egy ilyen szeánszért soha nem volt merszem 20ezer forintnál többet elkérni, sőt sokan így is húzták a szájukat, hogy mi kerül ezen ennyibe, mikor én csak ott kattingatok, hiszen csak ők dolgoznak, áldozzák drága idejüket rám, akik saját maguk kértek meg engem… mindegy. Van aki máig nem fizette ki az ötezer forintot 60 képért, pedig előre megállapodtunk minden feltételben… Nem baj, nem sértődtem meg, túlélem – de nem mondom hogy jól esett.

Erre lejjebb görgettem a facebookot, és rátaláltam Solymosi Réka hozzászólására.

Három óra fotózás meg mondjuk három óra retus a 25 fotóra, ha nem művészkedik velük túl sokat. Tegyük fel, hogy villámgyorsan dolgozik és tegyünk hozzá még csupán egy órát a rendezésre, válogatásra, DVD írásra, prezentálásra. Ez eddig hét óra szünet nélkül, vagyis 10.357 forint óránként. Persze lehet, hogy a stúdió az otthonában van és ajándékba kapott minden felszerelést, sőt az áramot is úgy lopja, de ha belegondolunk, hogy ebből a tizesből még két embert kifizet, sőt neadjisten még adózik is, akkor lassan feltehetjük a kérdést, hogy ez megéri-e? És akkor a művészi többletről, profitról még egy szót sem ejtettünk.
Most abból indultam ki, hogy nem kontár munkáról van szó (amúgy sem a sminkesnek, sem a fotósnak nem kötelező az OKJ a jó munkához, a nagy festőművészeinknek se mind volt papírja arról, hogy ő mostan nyűész) ha valami gány-giccs amit összecsap, akkor nyilván ezer forint is röhejesen sok.

…És ekkor rájöttem, hogy ezzel a hozzászólással teljesen egyetértek. Ezeket jól átgondolva nem tűnhet soknak esküvői fotókért 80-100ezer forintot elkérni (már ha nem “gány-giccsek”), hisz az 4-500 retusált képnél kezdődik, minimum 1000-1200 nyers képpel, két heti utómunkával úgy, hogy általában az esküvő eseményére másodmagammal megyek… Benzint, áramot fizetek, az autó és a felszerelés amortizációjáról nem is beszélve (főleg nem az örökös DSLR-problémáról, a zárcseréről, ami nem olcsó dolog).

Jó, tudom, én kishal vagyok, és a Valentin napi meghívó küldője nagynevű cég, ez világos. Nekem ez csak a harmadik esküvőifotós idényem lesz, nem fogok kétszázezret kérni. De ezek a gondolatok már régóta foglalkoztatnak, és most elérkezettnek láttam az alkalmat, hogy leírjam. Magamnak is.

Van mégegy idevágó blogposzt Dincsi tollából, ha elolvasod boldog leszek, és te is jól jársz mert nagyon jó írás. A címe Árképzési szabályok (nem csak) fotósoknak. Érdemes meglátogatni a saját weboldalát is, hamár volt olyan kedves és engedélyezte az egész szöveg felhasználását.

Dolgozz ingyen vagy dolgozz rendes áron. Sose dolgozz olcsón.

De mi is a rendes ár? Ilyen esetekben először is ki kell találnod az óradíjadat. Erre rá kell tenni a közterheket, majd a felszerelés amortizációját és az utazás valamint a szállás költségét. A végén pedig hozzá kell még venni a felhasznált eszközök (film, vegyszerek, CD, DVD, fotópapír, tinta, képkeret, paszpartu, stb.) és az igénybe vett szolgáltatás – ha nem te csinálod (posta, nyomtatás, kötés, keretezés, stb.) költségét. Ha ezt így végigszámolod, akkor ki fog jönni egy kb. 40-60e Ft-os összeg az egészre.

Ennyiért nem veszik meg? Ciki. Akkor még mindig mondhatod, hogy mivel ismerős megcsinálod haveri alapon: ingyen, vagy nem csinálod meg. Az olcsó árnak ugyanis első sorban a tömegtermék és a gyenge minőség az üzenete. Akit nem kell jól megfizetni azt nem tartja az ügyfél egyenrangú partnernek, hiszen biztos még kezdő, nem is ért hozzá annyira. A normális ár ezzel szemben azt sugallja, hogy szakmailag elismert ember vagy, aki ért a dolgához, vagyis a megrendelő könnyebben rád bízza a döntéseket, ami neked is, neki is jó.

Szintén gyakori hiba, hogy azért vállalsz el olcsón egy munkát, hogy majd a következőkön nagyobbat akasztasz. Mert azt gondolod, hogy nehéz bejutni, de ha már bent vagy majd többet fogsz kérni a többi munkáért. Nem fog bejönni. Gondolod, hogy az ügyfél hülye és nem tudja, hogy egy fele akkora munkáért hirtelen kétszer annyit kellene fizetnie? Nem fog.

Jaj, tönkreteszik a bizniszem

Nézzük egy kicsit a másik oldalt. Gyakori sirám, hogy az új beszállók tönkreteszik az alacsony árakkal azokat akik beruháztak felszerelésbe és hivatásszerűen űzik az ipart évek óta. Hogy mindenkinek van fényképezőgépe és nem akarnak hivatások fotóssal dolgoztatni, inkább megcsinálják maguk, lesz amilyen lesz. Ez így van. Nekem is van olyan jó ismerősöm, aki évtizedekig élt fotózásból és a digitális korszak óta gyakorlatilag nem fotóz. Szar ügy. De ő profi. Nem siránkozott, hanem számolt és az jött ki, hogy neki nem éri meg folytatni az üzletet.

Ma már mindenkinek van fényképezőgépe. A legtöbbek egy fél autó árát költötték egy olyan gépre, amivel a gyereket akarják lekapni a homokozóban. Ők nem fogják megfizetni a szolgáltatásaidat, de közülük kerülnek ki a vállalkozó szelleműek, akik elmennek egy-egy esküvőre vagy rendezvényre fotózni. Ők nyilván nem úgy képzik az árakat, ahogy fent leírtam (hiszen a felszerelés már úgyis megvolt), hanem mondanak egy összeget, amit kinéznek a megrendelőből. (Ez amúgy általában kevesebb mint amennyit a megrendelő alkudozás nélkül kifizetne a munkáért.)

Elmondok egy példát. Egyszer megkerestek, hogy vállaljak el egy munkát, mert az előző vállalkozó nem készült el időre, ráadásul a munka minőségével is elégedetlenek voltak. Mondtam egy árat, amire az ember azt mondta, hogy de hát ez majd kétszer annyi, mint amit az előző vállalkozó kért. Erre mondtam, hogy én is elvállalhatom annyiért és ugyanúgy nem lesz kész. Ez gondolom eléggé meggyőző volt, mert megkaptam a munkát.

Egy szint felett az ember nem megy egy szint alá.

Ha az első pontban leírtaknak megfelelően kiszámoltad, hogy miben van neked egy fotózás, akkor nem fogsz keseregni azon, hogy valaki nem téged bízott meg, hanem az unokaöccsét két sonkás zsemléért.

Egyrészt keseregjen Ő, hogy olyan képeket kapott amilyeneket, másrészt el kell gondolkodni, hogy miért vagy versenyképtelen az árral. Lehet, hogy a felszerelésed túl drága a munkához, lehet, hogy felhasznált anyagok minőségén tudnál spórolni, de az is lehet, hogy egyszerűen nem jól pozicionáltad magad és nem is az újonnan beszállókkal kellene versenyezned a morzsákon, hanem az egy szinttel feljebb levőkkel, mert azok alá tudnál menni árban, minőségben pedig ugyanolyan szintet tudsz hozni. Persze az is lehet, hogy el kellene adni az egész cuccot és elmenni egy olajfúrószigetre melósnak.

Ami viszont nagyon fontos, ha maradsz, a szakmai színvonaltat nem szabad feladni az árverseny oltárán. Egy idő után a megrendelők is rá fognak jönni, hogy érdemes a biztosat választani kissé drágábban. És akkor jön az, aki rendes áron, jó minőségben dolgozik. A rendes munka híre még ebben az országban is terjed, ha lassabban is mint más helyeken.

1. Day One, 2. Day Two, 3. Day Three, 4. Day Four, 5. Day Five, 6. Day Six, 7. Day Seven, 8. Day Eight, 9. Day Nine, 10. Day Ten, 11. Day Eleven, 12. Day Twelve, 13. Day Thirteen, 14. Day Fourteen, 15. Day Fifteen, 16. Day Sixteen, 17. Day Seventeen, 18. Day Eighteen, 19. Day Nineteen, 20. Day Twenty, 21. Day Twenty-one, 22. Day Twenty-two, 23. Day Twenty-three, 24. Day Twenty-four, 25. Day Twenty-five, 26. Day Twenty-six, 27. Day Twenty-seven, 28. Day Twenty-eight, 29. Day Twenty-nine, 30. Day Thirty

Igaz még egy nap (és egy kép) hátra van a januárból, elkészítettem egy montázst összegzésül. Jó ránézni, legalábbis nekem jól esik, komolyan. Túl vagyok egy hónapon. Az utóbbi időben nem volt olyan egyszerű móka, megköt a saját magam által hozott szabály: fekvő kép fekete sávval, és emberábrázolás. A gép pántja hozzánőtt a nyakamhoz; amíg nincs meg a napikép addig nehezen nyugszom, ujjam állandóan az exponáló gombon.

Több szempontból is jó ez a projekt.
Egyrészt hasznára válik a szellemnek: nem enged ész nélkül kattogni. Van, hogy valóban egyetlen expóból születik a napikép. Előre kell gondolkodni, hogy az adott napon mit érdemes fényképezni, ami remélhetőleg jól fog kinézni, érdekes, emlékezetes, esztétikus, és ha lehet: kicsit művészi. Sajnos van, hogy csak művészieskedő lesz. Mert nem vagyok elég jó.
Másrészt naplóul szolgál: elég ránézni egy képre és máris nagyjából emlékszem a napra, hogy mit csináltam, hol jártam, kivel találkoztam, milyen idő volt aznap.

Köszönöm a sok felajánlást portréra, van aki direkt ezért fogja bedaueroltatni a haját, van aki ezért festi élénkvörösre. Levelet kaptam, hogy a parlamentben is lőhetnék pár kockát, majd valahogy beillik a projektbe… Hihetetlen egy népség vagytok! És köszönöm a látogatottságot, a flickr-es oldal és a blog nézettsége soha nem látott mértékben növekszik (a flickr galériám nemsokára átlépi az 50.000 oldalletöltést, és a 365 képeit átlagban 600-an látták). Persze mihez képest, de ez sok.

Köszönöm!
doma

5D-vel, a világ legszebb tájairól.
Ha valami szép, akkor ez az.

Stomacher – Untitled/Dark Divider from Sean Stiegemeier on Vimeo.
Forrás: spottr.hu

Van egy sztorim.

Hogy mondjam, egyből jó kedvem lett.

Bodnár Laci és Immánuel aztán elárulta, hogy a flickr kiemelte a 365 galériám a saját kis blogjába, és ez a kép pár másikkal együtt minden flickr-user kezdőlapján megjelent késődélutántól ma hajnalig, sőt még a facebookon is.

January is in full swing and we see that many of you have already started projects for 2011: The 365 days and 52 weeks projects are definitely the most popular ones. But there are also other challenges like film swapping, or taking part in a project by one of the many existing groups.

You can find a lot of inspiration by doing searches for “365” or “52” in conjunction with random themes, camera types, creative styles, … you name it!

So fear not, do it on your own or grab a mate, and make today the first day of your personal or collaborative 2011 project! We’re excited to follow the results across the year.

Photos from orbandomonkos.hu, |md|photography|, Rachel Dowda, d_russell, and Kill The Light Photography.

Posted by Kay Kremerskothen

Köszönöm a lehetőséget, talán ilyenkor érdemes megjegyezni halkan, hogy épp munkát keresek.

Tegnap a Gödör fölött fotóztunk Bernussal, naplementekor. A 365-be csináltam pár képet róla, az egész event nem tartott tovább 10 percnél, de készült pár tűrhető kép, gondoltam megmutatom itt is. Azért ő lett a napi kiválasztott, mert tegnap volt a szülinapja.