blog

Sziasztok kedves mindenki,

az a helyzet, hogy mivel egyszerűen nincs időm semmire hétköznap, ezért utazás közben fotózom. Úgyhogy, ha meglátsz egy fura és elvetemült, szakállas, hosszúhajú művészkét valamelyik (bármelyik) metrómegállóban 500D-vel és fix 50-nel vagy 70-200 f4-gyel és vakuval, akkor ne habozz ráköszönni, hogy hé te bolond, lebuktál. Majd mosolygunk egy jót magunkon – én legalábbis biztosan -, sőt örülni is fogok, hogy Ákosékon kívül (vagy belül) mást is megismerek, aki hozzám hasonlóan elvetemült és a metróban fényképez duzzogva. Bocsánat, hogy mindenkit csak Ákoséknak nevezek akik pl. tegnap este ott voltak a Zebrában játszani, de így egyszerűbb – nekem mindenképp, mert a szakértelmen és a ‘jó arc’-ságon túl senkiről nem tudok egy büdös kukkot sem. De ez szerencsére nem nagy baj, hisz nem függ ettől emberélet – érti aki érti. [Ebben a pillanatban frissítés történt; a szombati offline fotós blogos találkozó beszámolóját itt olvashatjátok!]
Hogy miért nincs ideje fotózni egy zeneakademistának? Leírom egyetlen napom, pl. a múlt szerdát. Nem extrán hosszú, teljesen átlagos. (Az egyházzene-karvezetés szak kicsit bölcsészet is, sok elmélettel a gyakorlat mellett, félévente kb. 30 tárggyal. Majd meglátjátok.)

• 10:00-11:50 – szolfézs-zeneelmélet
• 12:10-12:30 – orgonakíséret-felmondás a Szt. Teréz templomban
• 13:00-13:30 – orgona gyakorlóidő, kaja
• 14:00-15:30 – gregorián műfajok
• 16:00-16:45 – liturgika – zsolozsma
• 17:00-17:45 – orgna gyakorlóidő, kaja
• 18:00-18:45 – etika
• 19:00-21:00 – Schola Hungarica próba
• 21:30-22:30 – Stella Énekegyüttes próba

Ebből a két utolsón koncertekre próbálunk: londoniakra, párizsiakra, németországiakra. Hozzá kell tenni, hogy naponta minimum két óra az oda-vissza út hazáig, ha a BKV kegyeskedik szolgáltatni.

Na ezért netezem és kapcsolódom ki éjjel, alszom éjfél-félegytől nyolcig-kilencig. E hétvégén kirúgtam a hámból, mert elmentem Veletek stúdiófotózni, és megnéztem két focimeccset is interneten – hála a Digisportnak. Szörnyű vagyok.

Mindegy, nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy portrék, hát igen. Aki követi flickres mozgásomat láthatta, hogy mostanában portrékat tettem fel szinte kizárólag, és ez előreláthatólag nem is nagyon fog változni. Bocs, Anita. Majd még lesznek romantikus és szép természet- és városképek is, ha kilépek az aluljáróból, de most megszerettem a streetfotózást annak minden kockázatával és izgalmával együtt. Még a fényerőtlen obikkal is fegyverszünetet kötöttem, mert az aluljárók neonfénye elég szépen teríti az árnyékokat, mint az őszi köd.

Ezért most ide fogok tenni egy egyelőre rövid slideshowt az eddigi streetfotóimból, tervek szerint az anyag folyamatosan bővülni fog önmagától, ha a flickrre új képet teszek és megfelelően tagelem (főleg ha egyszer levetkőzöm a 200 képes limitet egy pro előfizetéssel – már közeledik az időpont, nagy buli lesz). A képek saját sztorijait a flickren lehet követni minden egyes kép alatt. (Flickres képtáram itt.)

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Medvefotózás?
Igen.
Arról van szó, hogy ma megkeresett egy személyes jóbarátom, aki erdész és vadász – a párjával együtt – és minden más is ami a témakörrel határos. Az Ivó völgyében laknak – Székelyudvarhelytől 30 km-re -, és szívesen szerveznének farkas-fajd-medvenéző/fényképező túrákat, mivel ők maguk nagyon sűrűn találkoznak velük és ismerik az életmódjukat, és élőhelyüket: a Hargitát – mint a tenyerüket. Jómagam is megcsodáltam a tudományukat a nem is olyan távoli múltban, amikor volt szerencsém az esküvőjüket fotózni Zetelaka és a Madarasi Hargita környékén.
Erről a témáról majd írok egy részletesebb beszámolót, figyelemfelkeltőt, toborzót s kedvcsinálót, amint lesz elég agykapacitásom, de már lehet kezdeni gondolkodni, hogy kinek van kedve egy efféle kalandban részt venni.

Már csak egyetlen témám maradt, a legkínosabb.
Megyek Londonba 2010. március 4-től 9-ig. Azonban 20 mm a legnagyobb látószögem, s ez az érték még meg sincs szorozva az APS-C CMOS 1,6-os ekvivalenciájával. Ellenben nincs is pénzem most egy halszem vagy egy ultranagylátó (pl. Sigma 10-20 vagy 15-30, vagy Canon 10-22) beszerzésére vagy bérlésére. Ezért szeretném megkérdezni halkan, hogy esetleg nincs-e valakinek felesleges, Canon bajonettes nagylátója egy hét időtartamra számomra…? Irtó hálás lennék. De komolyan. Majd kitalálok valami honoráriumot a kedves felajánlónak.
Köszönöm.

Végre van hó. Erre várok mióta. Nagyon rég. Úgyhogy a legnagyobb havazásban fogtam magam és a felszerelést (szegény nem rajong a csapadékért), és nekiindultam a városnak Juice-zal, aki majdnem belelökött a Batthyányin egy túl nagy optikával rendelkező idegent a Dunába – alig tudtam visszafogni. Felsétáltunk a Gellért-hegyre is, ahol kibróbálhattam egy kedves játékszert: a Lensbabyt (az elmosódott képek készültek vele, semmi PS). Köszönöm az élményt.

Ne feledd, hogy ha téli-havas tájat fényképezel, kell egy kis föléexponálás – minimum egy fényértéket javaslok. Enélkül a képek alexpósak lesznek, ugyanis a nagy fehérség becsapja a gépek fényérzékelőjét és így aláexponálnak. Ez fontos.

A képeket Stellanyának ajánlom.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

A móka után kacagás következett: kicsi ámde annál eredményesebb orgonagyakorló óra után Gödöllőn összefutottam hírhedt Annus Family apraja-nagyjával és Domival meg Andrissal, akik nem csak nézték és fényképezték a havat, hanem estek-keltek rajta – popsitepsik, szánkók és egymás segítségével. Petit például eltemették, de engem is bevontak a partyba. Jutalmam átázott ruha és nevetés, Annuséknál gyümölcssaláta és sült kolbász várt a kandalló mellett. A levezetést a szokásos hazahévezés jelentette.

2009 utolsó hetében hátunkra vettük Gödöllőt, és sétáltunk vele a szokásos kutyasétáltató úton – de most Szeder nélkül. Nem volt egyszerű összehozni a randit, ugyanis zenészek lévén sok a program év végén is, meg hideg is volt akkor nagyon – ezért felettébb boldog voltam, hogy mindezek dacára mégis sikerült beprogamozni egy utolsó fotósorozatot 2009-ben. Köszönet és hála érte Rékának (hic et nunc – et semper), hogy korán kelt, szépen felöltözött, és csak az én kedvemért pózolt kicsit a kamerának. Még a kabátját is levette. Magától! Nagyon örültem.

Gödöllőn a Nyolcas és a Katlan felé vettük az irányt, fel a focipályák mellé, ahol a kis erdősáv mellett találtunk egy levágatlan kukoricatáblát. Rékából kibújt a stylist, és futásnak eredt be a kukoricásba, nem győztem lődözni – majd futni utána vakustol-kamerástul. Itt remek lehetőségek nyíltak fotózni a kukoricás dzsumbuj miatt, és mivel volt egy kis köd és alacsony, sűrű felhőalap, így árnyékok sem adódtak, vaku csak ritkán kellett.
Ezután vissza a kabátokért, és le a salakos focipályára, ahol – agrártudományi egyetem területén lévén –  találtunk egy traktorkereket, persze tele üres üvegekkel – ez akkor minket nem nagyon zavart. Itt is sikerült pár portré; s mert mivel a kétórás session végéhez közeledtünk és fáztunk, hazafelé már csak egy szimpatikus fasor mellett álltunk meg pár pillanatra. Otthon már várt az ebéd s a család vendégszeretete, melyre nem is számítottam. Köszönettel tartozom feléjük is.

Mérleg:
- a kétórás fotózás alatt végig a következő eszközöket használtam: Canon EOS 500D + Canon 70-200 F4L USM + Canon Speedlite 420EX, rá mini softbox. Az érzékenységet fix 400 isora állítottam. Ez elégnek bizonyult a megfelelő rekeszhez és záridőhöz, de nem is zajosodott a kép kellemetlenül.
- a fotózás időtartama alatt 127-szer exponáltam. Ebből máig 23 képet publikáltam, és várható még kb. 2 db. Ez nálam az eddigi, ilyen jellegű munkáimhoz képest nagyon jó arány – mert volt 200/4 is.

Elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok ezzel a fotósorozattal, még akkor is, ha nem így terveztem előre. De legalább maradt lehetőség, ötlet a legközelebbire is.
Köszönöm Pozsár Katának is a dicsérő szavakat, és az előre mutató – még csak – tervecskéinket.

Érdekes, hogy amint portrékat tesz fel az ember flickrre, megugrik a látogatottság. De az is lehet, hogy csupán Réka miatt van így. Nem tudom, mindegy is – a lényeg ugyanaz.

És akkor a végére iderakok pár jobban sikerült képet, csak rövid slider segítséggel, a flickres accountomból.

Created with Admarket’s flickrSLiDR.

Készítettem egy rövid videót Canon EOS 500D-vel. Az eredményt lejjebb láthatjátok. Nem nagy videó, énekeltem közben, és így nem nagyon használható a manuál fókusz, egy kézzel… Az obi a kis fix 50/f1,8. Aztán a következő probléma a full HD videót is feldolgozó szoftverkeresés volt. Nem találtam megfelelőt – ezért előbb konvert, majd a legújabb Windows Live Movie Maker. Az a jó benne, hogy gyors, és egyből publikál YouTube-ra.

Majd még lesz jobb, ez csak próba. De annak nagyon jó szerintem. Tegye fel a kezét, ki látott már EOS 500D-vel készült HD videót?

És, nem bírom ki, hogy ne tegyem fel azt az a cappella darabot, amit a PROFIK kórusával énekeltünk ugyanezen koncerten. Ez már nem tartozik szorosan a fotóblog imázsához, de annyira tetszik nekem, meg kell mutatnom.
Jean Mouton: Nesciens Mater (8 szólam)

Kezdésnek a témában nem gondolok hosszú bejegyzésére, mert alapból nem nagyon használok semmilyen plugint. Már régóta saját fejem után keverem ki az aktuális árnyalatokat – még akkor is, ha ez gyakran órák próbálkozásaiba kerül. Sőt, általában csak akkor töltöm fel a képet nyilvánosan, ha aludtam rá egyet, és csipásan is tetszik. (Bevált próbálkozás, mindenkinek ajánlom. Sok tucatképtől és szennytől kímélhetjük meg egymást és a mátrixot.)

Hogy hogyan keverem a színeket?

1. Megnyitom a képet: DPP-ből (Digital Photo Professional - aktuálisan: 3.6.0.0.). Ezt a programot azért szeretem, mert nagyon szép részletesen látom benne a képeket, egyből kiszúrható minden hotpixel, színzaj, mocsok vagy bemozdulás. Semmi másért nem használom, de erre ezt találtam a legalkalmasabbnak. Tehát, ha a kép az említett kritériumoknak megfelel, akkor irány:

2. Megnyitás Adobe Photoshop Lightroom (-éppen: 2.4) felületen.
Itt, ha a jobb fülecskék között a Library-re kattintunk, akkor máris alakíthatunk a képen – például előre beállított színstílusokat adhatunk az eredetihez. (A teljesség igénye nélkül: Aged Photo - barnított, amolyan szépiás és vignettált; BW High Contrast – ennek minden benne van a nevében: erős és éles fényt ad, persze monokróm változatban; Sharpen for Portraits – finom utóélesítés kifejezetten portrékhoz – a finom élek kontrasztját növeli csupán, a zaj alig nő.) Ezeket érdemes használni. Persze nem állandóan. Kipróbálni mindenképp muszáj.
Az említett Saved Preseteken kívül fehéregyensúlyt és expozíciót is korrigálhatunk egyetlen gyors mozdulattal. A kép kontrasztarányainak változtatására vagy itt van lehetőség a Recovery/Fill Light csuszkáinak huzogatásával, vagy később Photoshopban a Shadow/Highlight (árnyék/csúcsfény) menüt használva. Ez a menü azért hasznos, mert külön engedi változtatni az árnyékos és csúcsfényes (kiégett?) részeket. Szinte minden képemen alkalmazom. (Túlzásba ne vigyük a használatát, mert az képregényszerű, részlettelen képeket eredményezhet.)
Külön érdemes figyelmet szentelni a Clarity/Vibrance csuszkapárra: ezekkel kontrasztot és telítettséget – szaturációt – változtathatunk. Magyarosan: vibranciát. Mindegy. Fontos. Ismerni kell.
Ha a Lightroom ablak jobb felső sarkában ezután a Develop fülre kattintunk, ismét újabb opciók kápráztatnak és kényeztetnek. Nem kell megrettenni, ez elég kellemes meglepetés ugyebár.
Itt már eltűnt a Saved Presets legördülő menü, helyette előtűnt pár újabb hasznos program: Crop Overlay (vágási lehetőség, elforgathatóság, vízszintezhetőség – sokkal egyszerűbb itt, mint Photoshopban!), Hue-Saturation-Luminance – állítási lehetőség, akár szelektíven is – csak bizonyos színeket és helyeket változtat (ez is sokkal egyszerűbb, mint PS-ben!), Sharpening (élesítés), Noise Reduction (zajszűrés), Chromatic Aberration (kromatikus aberráció-eltűntetési lehetőség: ez röviden annyit tesz, hogy gyengébb optikáknál az éles kontraszthatárokon fantom elszíneződés jelentkezik – kék, lila, zöld, stb. – gyakori objektívhiba, de könnyen orvosolható, és orvosolandó!), Lens Vignette (a kép négy sarkát világosíthatjuk vagy sötétíthetjük vele kedvünkre) – és nem utolsó sorban utókalibrálhatjuk kameránk színeit.
Ha ezek után nyomunk egy Ctrl+Shift+E-t, akkor máris importáltuk képünket Photoshopba, az utómunkákat befejezni.

3. Adobe Photoshop CS3 Extended Version 10.0-t használok.
Itt már alig kell működnünk valami kicsikét, mert előzőleg Lightroomban minden elsődlegest helyre hoztunk (ha volt mit).  Manapság már csak a retus és rétegelés miatt használok Photoshopot. Persze még mindig kihagyhatatlan, mert más programok nem tudják azt amit ő – vagy ha kísérletet tesznek is rá, az eredmény nem kielégítő. (Itt mindenféle freeware képszerkesztőre gondolok.)
Nagyjából már kész is a képünk (és még szó nem volt actionről vagy pluginról…). Én három dolgot szoktam a végleges mentés és webre töltés előtt csinálni. Az egyik a vízjel a fotóra, a másik a keretezés (Ctrl+Alt+C), és végül a kicsinyítés webes méretre (kb. 800×600 px). A kicsinyítéssel kézen fogva jár az életlenedés – ennek ellesúlyozására a már kicsinyített képen létre szoktam hozni egy kb. 30%-os átlátszóságú réteget, melyre ráfuttattam egy élesítő szűrőt (Filter/Sharpen/Sharpen). Rétegek összeolvasztása (Flatten Image), majd mentés, és kész.

Felmerül a kérdés, hogy ha ennyi mindenen átesik minden egyes kép, akkor minek plugin és az action. Mit tud nekem segíteni?
Csupán az időt rövidíti le, és ez nem is kis segítség egy 7-800 rawképes esküvő után.

Az actionök akkor jönnek jól, ha ugyanazt a munkamenetet kell eljátszanom sok képpel. Ilyenkor csak betáplálom a PS memóriájába a munkamenetet, az megjegyzi. A következő képnél már csak le kell játszani az actiont és hipp-hopp kész is ugyanaz a munka. Ajánlom ezt kicsinyítéshez, utóélesítéshez, keretezéshez. De van pár komolyabb, közkedvelt és neten terjedő, legális action. Itt találtok párat. Amit ajánlok, az az Urban Acid, és a Midnight Sepia. A szépia lágyít és melegít, az acid kékeszöld – már-már posztmodern hangulatot kölcsönöz. Mindkettőt szeretem használni.
A letöltött fájl egy zip fájl, amit

1. kicsomagolunk és szabadon választott helyre elmentünk.

2. Megnyitjuk a PS-ben az Actions-t, majd a piros pötty helyén egy jobb klikk: Load Action.

3. A megjelenő Tallózás/Browse segítségével megkeressük az imént elmentett acidactiont és betöltjük a PS-be.

4. Legközelebb már lehet is használni, Window > Actions > Urban Acid > Play.

5. A Play gombbal indítjuk el az action lefuttatását a fotón.

6. Mindegyik változtatás új rétegen történik, ezeket lehet módosítani utólag is.

7. A végén, ha elégedettek vagyunk, akkor Layers > Merge layers és kész is a csodás acidos fotó.

A pluginekről:
Tapasztalat teszi a mestert. Sok plugin van, köztük nagyon sok a kártékony. Ezalatt azt gondolom, hogy túl sok zajt termel, vagy csak nagyon ritkán használható, stb. De találunk ügyeset is.
Amit ajánlok, az a Nik Software által gyártott Silver Efex Pro és a Color Efex Pro 3.0.
A Silverrel a legkülönbözőbb fekete-fehér képeket állíthatjuk elő gyorsan, sokféle stílusban (még hitelesnek tűnő múlt századi gyűrött-tépett újságpapírost is).
A Color Efex Proval még több opciónk van: átfuttathatunk a képen sok filtert (amik később természetesen új layerként fognak megjelenni a .psd dokumentumunkon – későbbi finomhangolást biztosítva), idemásolok párat, és a képet is érdemes megnézni.

Cross Processing – az analóg, filmes időket idézendő
Film Grain, Effects
Classical Soft Focus – lágyítás
Glamour Glow –
High Key
Indian Summer – szerintem ennek a neve a legjobb

Idemásolok még két érdekes videót. A fölső a raw-feldolgozáshoz segít, szintén Lightroomban. Az alatta lévő videó pedig egy rövid photoshoot ugyanattól a szerzőtől. Hm, lehet belőle tanulni.

RAW Processing from Aaron Nace on Vimeo.

Behind the scenes Torn from Aaron Nace on Vimeo.