photoblog

Ismét Debrecenben jártam Angyalkánál.
Virágkarnevál volt, álltunk mint a sós heringek, és alig láttam valamit. Ezért arról nem lesz kép.

Hogy Debrecenbe megyek, azt is eredményezi, hogy át kell caplatnom az Alföldet híres MÁV IC-kkel, BMV-vel (busz-metró-villamos) – és megnézni az emberi népet, kicsit kívülről, de csak annyira, hogy el ne felejtsem: én is az vagyok. Ezen okokból kifolyólag, gondoltam csinálok egy postot Budapestről s környékéről és annak képeiről – kicsit nem turistafotósan.

A Király utcában naponta megfordulok, itt van ugyanis a Zeneakadémia. Kicsit füstös, de van benne minden: főzelékfaló, pizzéria, kínai kaja, Coop, sörözők – minden ami a nyolcadik kerülethez hozzá tartozik. Jah, és itt van a Blende Club Café is.

A Jászai Mari tér McDonald’s-a is közkedvelt találkahely.
Az én egyik ars poeticám, hogy mindig jót tesz a képnek, ha van rajta ember. Így a következőkben is.

Este a város fényei szépen játszanak, mindig érdemes fényképezni őket, főleg kékórában. Van egy érdekes kékórakiszámító alkalmazás, érdemes ránézni itt. (A kékóra az az időszak, amikor még a sötét teljes beállta előtt lilás-kékes-narancsos lesz az égbolt, a nap már jószerivel lement, de még világos az ég – és az utcai világítást is felkapcsolták már. Ilyenkor gyönyörű képeket lehet lőni; vannak olyan fotósok, akik csak kékórában hajlandóak fotózni.)
Jó, ha a kékórás képen a fények csillognak, a lámpák is csillag alakú csóvákat húznak. Ennek elérésére használjunk szűk rekeszértékeket ( min. F9-et javaslok), de ne túl szűkeket, mert a zárórekeszek felé már  jelentős a minőségromlás. Módszer tehát: ISO 100, ~F14. A manuális- vagy rekeszprioritás-program (Av) megfelelő. Relatíve hosszú záridőt fogunk kapni (másodpercekben mérhetőt), ezért alkalmas terep kell, babzsák, vagy állvány. Vigyázzunk, hogy nagy melegben jobban zajosodik a kép, és tudni kell arról is, hogy a sötét tartományok mindig zajosabbak, mint a világos részek. Ezért néha jobb túlexponálni. Jelen esetben ISO 100-nál a képzaj nem tényező.

Bárhová is utazunk Pesten, ha gyalog megyünk, a metró kihagyhatatlan. Itt már igencsak vigyázni kell, nehogy az embert megverjék, ha fényképez. Fő az óvatosság. De nagyon jó terep a szociofotókhoz, az biztos.
(A következő képen is látszik a szűk rekesz + hosszú záridő hatása: elmosott alakok, csillag alakú fények. A gép a földön volt.)

Át kell menni a Magrit hídon is legalább egyszer.

Kicsit kockáztatok. Mutatok pár képet, amikre biztos néhányan felszisszennek majd. A fotó fele kiégett vagy bebukott, hordótorz is, meg sötét. Talán dől is, nem emlékszem. Nos, az a helyzet, hogy e képek objektív hibáit én is látom – úgy hiszem legalábbis. Csupán az a kérdés, hogy mi az objektív hiba? Na és mi a szubjektív. Esetleg ez a nekem nem tetszik mert kiégett/dől/nyesett végtag/stb? Ez a szubjektív? Igen.., ezt mondják a szabályok, a fórumokon sok véleményező le is ragad ezeknél a materializált nézeteknél egyszerűségük és érthetőségük okán, és aki olvasott ezekről a szabályokról, annak mutathatok bármilyen jó képet: ha van benne egy kiégett pötty, vesztettem. Mert akkor szerinte rossz a kép, és meggyőzhetetlen. Mert reálisan látja a képet. Végülis igaza van. Kiégett. (Fától az erdőt; – persze mindig vannak kivételek.) - Az a baj, hogy ekkor a véleményező vesztett. És ő nagyobbat, mint én – de mindegy, nem erre akarok kilyukadni.
Egy fotón az érzés legyen az első. (Próbálom ezt nem úgy mondani, mint ahogy divatos: hogy húú, a fíling milyen fontos. A legfontosabb. Nem? Nem. Mert a legtöbb esetben kit érdekel a fíling. Manapság túl nagy hangsúly kerül rá. “Most éppen nem érzem, hogy szeretlek, el is hagylak inkább – hiába, úgy nem lehet szeretnem téged, ha nem érzem, hogy szeretlek.” És el is van intézve. Hm, épp ekkor kezdődne a szeretet. A hűség. A fíling meg csak jó, ha van.)
Az érzés legyen az első. De ne menjen át giccsbe. Az érzés legyen az első, de ne legyen túl direkt, ne legyen túlontúl hatásvadász. Sejtetni is elég a totál nyilvánvalót.

Persze kihagytam a mindig nyerőt. Ha szép lány van a képen, garantált a nagy nézettség. – Hozok is lassan néhányat.

Előző héten részt vettem egy egyhetes liturgikus zenei táborban. Ez alkalmat adott arra, hogy ismét portrézhassak, ugyanis rajtam kívül 120 gyermek volt még jelen, jobbnál jobb arcok és általában nem menekülősek, ha objektívet látnak.

A tábor nagyrészt énekléssel és próbákkal telt, így szerencsére sok volt az álmos fej; ez a tény – mint tudjuk -, sok izgalmas képet ígért. Persze volt agyagozás és kézműveskedés, strandolás a kicsinyeknek és különféle kurzusok (opera, XXI. századi zeneszerzés és ütős) a nagyobbaknak. A programok között volt sok extra, például túrórudieső és finom torta – csoportképpel a tetején, szatmári és moldvai táncház is. Két este vetítettünk híradót a táborban készült videókat összefűzve. (Ha érdekel titeket, ezeket is belinkelhetem – bár én készítettem őket, és most volt a kezemben először kamera és nem is vágtam még soha ezelőtt, csak hangot – szóval nem kell nagy dolgokra számítani)

Ezekből a képekből adok most egy válogatást. Nagyon vegyesek, de általában portrék. Mert ezeket szeretem a legjobban.

Rájöttem pár érdekes dologra. FF portréknál – az ember ha dokumentarista fotókat mível, ha nem – nem fontos, hogy a képek be vannak-e égve itt-ott. Egyszerűen nem zavaró. Nagy, ellenfényes ablak van az arc mögött? Lényegtelen. Ellenben nélkülözhetetlen, hogy az arc szépen ki legyen exponálva. Ezért fontos szerepe van a fénymérésnek, és a félautomata módoknál a túl-vagy aláexponálás lehetőségének. Pláne egy ilyen táborban, ahol az események gyorsan zajlanak, nincs komoly sansz totál manuális módok használatára.
(Ez természetesen igaz még esküvői fotózáskor is – lásd: következő post, türelem.)

Üdvözlök minden olvasót.

Június végén Debrecenben jártam, Angyalkánál és kedves családjánál töltöttem egy gyönyörű hetet. Sok szépet megnéztünk, nem gondoltam, hogy Debrecen ilyen nagy város, és hogy van ott minden ami Pesten: reptér, fedett jégcsarnok, állatkert, vidámpark. Tavak és erdők (Vekeri-, Fancsika-), jó focicsapat, városliget. Kis aranyos kávézók (Szabó Magda), mozik (Apollo), fagyizók (Mandula, Kismandula). Szín- és operaház; római és görög templom, no meg persze protestáns. Sok sétálóutca, Kölcsey Központ. Bicikliút és napóra. A legújabb Volvo buszok, szintén új villamosok. Sok szökőkút. Tekla, Katka, Kriszti, Viktor és Tomi is ott lakik – mindannyian nagyon jófej emberek ám! A kedvencem mégis a pályaudvaron leltem, képzeljétek el, Debrecenben még Kultúrváróterem is van. (!) Lehet bent csöndben olvasni és halkan beszélgetni, újságok és könyvek, kényelmes székek társaságában – gondoltam benézve, de lehet, hogy benn ül egy ősöreg a teremben és várja a kultúrát… Ha ha ha.
Minden esetre vicces.

[Ha legközelebb arra jár valaki, szóljon neki, hogy már ott jártam úgyhogy megszűnt a munkahelye. Ha ha.]

Debrecen jó hely.

Mikor ott voltam, nem fényképeztem sokat, nagyon meleg volt ugyanis azon a héten: tűző napsütés, minden nap 30 fok felett, reggel nyolctól. (A nyár legmelegebb napját is erről a hétről jegyzik.) Persze a helység megragadó, így mindenképp lőni kell valamire, már ha az ember fotósnak képzeli magát. E követelmény súlya alól nem találva kibúvót, legalább próbáltam nem japán turistafotózni. Természetesen a legtöbb esetben ez nem sikerült. Mert ami szép az szép, itthon anyának meg kell mutatni – még akkor is, ha a Zinternet tele van sokkal jobb fotókkal például a Nagytemplomról, mert aki azokat csinálta annak 1. volt ideje kigondolni mit hogy komponál, 2. megvárhatta pl. a kékórát s nem délben kellett exponálnia, 3. mindenképp sokkal szebb, jobb, de okosabb és tehetségesebb vizuális kultúra terén (is) mint én.

…ezért, ha már minden szépet le kell kapni, próbáltam úgy működni, hogy mégse teljesen átlagos képek szülessenek. A monokróm színvilág (…) se szokásom, itt mégis rákattantam és nem sikerült leszállni róla. Abszolút banális képet pl. fejjel lefelé fordítva lehet feldobni, és meglepő, hogy tényleg milyen érdekessé válik így, ugyanis a város címere így áll jól (ha eltekintünk a perspektivikus torzulástól, ami nagyjából kivédhetetlen).

Tekla ötletére biciklire pattantunk és elkarikáztunk Bánk felé a Panoráma úton, van ott egy csodás arborétum, ahová potom összegért nyertünk bebocsájtást. Tavak és szép növények, kilátók, a gyerekeknek játszótér – hát persze hogy fából.

Persze Angyalka mindenová elkísért, ‘néhány’ képen ő is rajta van. Amit iderakok, az lehet hogy nem szép kép, de szerintem jó. Mert a szép kép nem mindig jó is ám. (Nézd meg a spenótot. Bárhogy kidíszíthetik a tányér szélét, …) De érzelemmel teli. Töltött. Szerintem.
Bár lehet, hogy naiv vagyok és idealizáló.

“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.”

(József Attila: Reménytelenül)

Egyik kedvencem mégis egy hintáról szóló kép lett. Nem hintakép, mert olyanból millió van. Csak egy sejtelem.
Néha azt gondolom, hogy a világon nagyon sok olyan dolog van, amiről nem kell beszélni, mert akkor megszűnik a varázs. Mint a balladák világában: csak a történés van leírva, hogy mi miatt van baj – persze részletek nélkül. Aztán látjuk az eredményt. A többit meg mindenki saját lelkének mélységei által elképzeli.
Aztán rájövök, hogy ez nincs mindig így, akármilyen szép és bölcs gondolat (akar lenni – de én nem vagyok méltó ilyen bölcsességeket mondani). Angyalka ugyanis ezt az idézetet találta Babits tollából:

“Tudom, hogy ő azt hiszi, hogy ilyen mély és finom gondolatokat (és érzelmeket) visszariaszt a nagy világosság, mint ahogy némely hangulat csak félhomályban maradhat ép. De az olvasónak más az érzése: s példák mutatják, hogy nagyobb mélységekbe is behathat a szó fénye; s a mélység azért mélység marad.”

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

…mármint a zenekar angolszász stílusú.

Az angolszász gitárzenék alapvető hangszerelését magukévá téve dalaikat szokatlan harmóniafűzéssel írják, melyek talán ennek is köszönhetően a legteljesebb mértékben dallamosak, a szó pozitív értelmében érdekesek. A dalok színesítését, gyakran a Queen-t idéző, gondosan megszerkesztett vokális felrakásokkal biztosítják, amelyek élő koncerteken is megszólalnak.

Angolszász. Na jó. Akkor nem metálbanda-logó kell (halálfejjel s különböző absztrakt lángokkal és betűtípussal – és ‘death’ szóval – mindenképp!), nem is mai magyar pop és ájlálálá Márió, a harmonikás – ez is biztos. – Ilyen gondolatokkal értem Lőrincék házába, ahol már várt a zenekar összes négy tagja több váltás ruhával, mert nem lehet tudni kinek mi áll jól épp aznap, és a csoportképekre is össze kell öltözni legalább minimálisan.

A koncepció pár promó kép készítése volt, amit aztán hasznosítani lehet neten, pályázatokon, plakátokon, CD-borítóként és egyéb helyeken (pl. ZP). Ezért mindenkiről kellett portré (profilból is), csoportkép (ha lehet lazulós), és néhány életkép, amikor zongora mellett énekelnek vagy cigiznek a nappaliban.

Szerencsére laza fiúkról van szó: sokat nem kellett izgulni, hogy milyen kompozíciók születnek. Alig volt dolgom, mert kreatívan váltogatták a pózokat, ‘játszottak az arcukkal’ (portré- és modellfotózáson már-már közhellyé váló kérés), rendeltek pizzát, végig ökörködtek stb. mint minden normális fiatal.

A nagyobb munkát a leendő CD-borító okozta: a kérés szerint négy arcból válogattam össze Lőrinccel arcrészleteket, ebből alakult egy igen amorf fej. Sok-sok réteg PS-ben, játék a színekkel, még egy kis ez az amaz és kész is a borító, szabvány szerint 12×12 cm.

Mondanom sem kell már, mert a kedves blog-olvasó ismer: itt sem volt normális világításom – azaz hogy csak a mindennapi lámpák és némi természetes fény. Semmi softbox vagy hasonló ‘extra’ (aminek a hiányát  mellesleg egyre jobban érzem). Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ilyen eszközökkel is elég jól lehet bánni a fénnyel, bíztatok mindenkit a használatára.

OFF: 2009. augusztus 8-ra még mindig keresek Canon papucsos vakut, kölcsönbe. Másnap vissza is adnám, esküvőt fotóznék vele. Akár slave funkcióra is. Szépen megköszönném.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A zenekar oldala egyébként elérhető itt.

Egy zenész társam és jóbarátom azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ugyan már csináljak róla s kedves párjáról egy kisebb sorozatot, amit tudnak használni, ha pályázatokon szükségük van rá. (A hölgy énekes, az úr zongorista.)

Az idő szorításában, stúdió és vakuk hiányában nem tudtam mást kitalálni, mint otthon!, a legnagyobb és legfényesebb szobánkban, a zongora mellett talán alkalmas lehet a terep. Egy kis (…) utómunkával kiszedegettem a fal hibáit, a lepedővel burkolt szekrények és polcok maradékait és az egyéb zavaró holmikat.

itt mindig rend van

Sajnos fény sem volt elég, ezért ismét olyan eszközökhöz folyamodtam, amit egy stúdióval rendelkező fotós (vagy akárki) szépen (/gúnyosan) megmosolyog. Mivel vakum sincs, csak a beépített, hoztam a lakás összes valamire való izzós lámpáját – fénycsöveset nem, mert az hidegebb fényt ad és nem akartam semmi plusz, fehéregyensúlyból származó problémával foglalkozni. Főfénynek a beépített vakum használtam egy íróasztali lámával, deríteni másik öt olvasó- és egyéb lámpák voltak beállítva a szoba különböző pontjain, némelyre csak vékony papírzsebkendő jutott pausz helyett – diffúzornak. Azonban így is született olyan kép, amin a vaku fénye túl erős (általában kevés volt a fény). (Jut eszembe, nincs valakinek most szombatra, aug. 8-ra Canon papucsos vakuja kölcsön? Nagy szükségem lenne rá. Csak egy napra…)

Read more

Sokan kértek részletesebb bemutatót photoshopos trükkökről, most megpróbálom teljesíteni ígéreteimet.

Fontos leszögezni, hogy itt nem valamiféle isteni adományról van szó, miszerint valaki vagy tudja a PS-t, vagy nem. Amit tudok (?), én is internetről tanultam, semmiféle könyvet nem használtam, ezért ez mindenki számára egyformán elérhető; csupán kitartás és kreatívság kérdése. Így – a végén látni fogjátok, hogy jé, e kép mögött nincs is semmi érthetetlen hókuszpók, én is meg tudom csinálni bármikor – ha van alapanyagom. (Ezért fontos néha banális témákról is vágóképet készíteni. Mi júniusban épp Érsekvadkerten nyaraltunk – fent Nógrádban; szinte minden nap jött monszun.  Így akadt szivárvány is, az erdő adott volt. Nem volt nehéz dolog Kisnyulat beállítani s lefényképezni.) Bárki, aki ott lett volna, ugyanígy megcsinálja. Csak vigyázzon a rekeszen múló mélységélességre. Én itt azt akartam, hogy a háttér a szivárvánnyal is éles legyen, ezért az f/9. …És mindjárt az is kiderül, hogy egy madársziluettes képet is bárki odatehet az égre, és kész a napi explore-fotó a flickren, stb. Csupán észre kell venni.

1. A kép konvertálása raw-ból jpg-be. Vagy PS Raw Converterrel (plugin, ingyen letölthető az Adobe honlapjáról), vagy PS Lightroommal, ami egyből felismeri a raw fájlokat, mindenféle egyéb beépülő modul nélkül. Itt kis kontraszt és vibrancia-állítás, hogy a szivárvány szépen kijöjjön és Kisnyúl is látszódjon. Nem baj egy kis túlszaturáltság, mert a következő lépéssel úgyis eltűnik ez a probléma. + esetleg vágás.

Konvertálás után így nézett ki a kép:

raw-konvert után

2. Import PS Lightroomba.

Ez a program számomra még elég új, egy hete ismerkedtem meg vele, de az a véleményem, hogy számos ponton sokkal egyszerűbb s gyorsabb a használata, mint a PS-é. Mindenki számára könnyen kiismerhető, aki használt valaha PS-t. Persze nem olyan munkára szánták a két programot: így van, amit csak a PS végez el. Erre majd rávilágítok később.

Miért kell a Lightroom?

Mert ez a program tartalmaz olyan szűrőket, amik rendkívül jól alkalmazhatóak, olyanok mint egy-egy igényesebb PS action. Gyorsan lepörög, és utána lehet finomítani kontrasztokat és színeket, világosítani és sötétíteni, ahol kell.

Ezért a kép megnyitása után ráengedtem egy filtert (Aged photo). Látni fogjuk, hogy a kép itt sokat veszít a szaturációból, kap egy barnás-pirosas, meleg árnyalatot, és egy kis vignyettet a sarkokra. Ha ez így nekünk nem tetszik maradéktalanul, akkor a Lightroom jobb felső fülein a Developra kattintva egy pillanat alatt mindenen állíthatunk – ebben az esetben én adtam a képhez egy kis zöldet, hogy a barnás árnyalat ciános hatást kapjon, és a vignyettet még drasztikusabbra növeltem – vigyázva arra, hogy Kisnyúl alakja végig jól kivehető maradjon, csak a szoknya alja legyen sötétebb. Az erdőt kicsit világosítottam.

Aged photo filter - és egyéb finomítások a Develop menüben

3. Madarak

Ezután jött a dolog nehezebbik része: keresnem kellett egy olyan képet, amin madarak repülnek, jó sokan, és nincs a háttérben semmi, csak az ég. Mert csak ilyen madarakat lehet szépen bevágni a szivárványra. Sajnos madársziluettes textúrákat nem tartalmaznak a szokásos free texture-oldalak, így csak negyedórás keresgélés után leltem megfelelő képre – bár ez akkor sokkal több időnek tűnt
A választás erre a képre esett:

madaras textúra

Így ismét vissza kellett térnem a Photoshopba, hogy rétegeket tudjak kezelni. Háttér a szivárványos kép, első rétegnek pedig a move toollal (V) áthúztam a madarakat, a szivárvány elé.
Itt méretproblémákból adódóan a madaras képet kicsinyítenem kellett; saját rétegén kijelöltem az egészet Rectangular Marquee Toollal (M), majd jobb gomb a képre és a legördülő menüben Free transform. Megfogva a kép egyik sarkát, kicsinyítettem a képen, ügyelve az oldalarányok megtartására. Enter.
Ezután a madarakat egérrel (V) simán a megfelelő helyre vonszolom – kis képzavar.

4. Multiply

Figyelem, most jön a varázslat! Hogy tüntessem el a kék eget, hogy látszódjon a háttér rétegéről a szivárvány, de a madarak sötét alakja is látsszon?

• a. madaras rétegen: auto contrast és auto levels (Ctrl+Alt+Shift+L és Ctrl+Shift+L)
• b. jobbra lent a madaras layer bleding mode-ját Multiply-ra állítani
• c. ugyanezen a rétegen szelektív színeknél a maradék kék árnyalatok eltüntetése, esetleg kis mértékű, általános deszaturáció, hogy a madarak fekete alakján kívül csak a szivárványos háttér látszódjon
• d. finomhangolás: a rétegek egyesítése előtt esetlegesen félbevágott madarak visszaradírozása, layer átlátszóság változtatása (hogy ne legyenek olyan kontrasztosan feketék a madarak), stb.
• e. Rétegek egyesítése.

A multiply blending mode tulajdonképpen erre való, jegyezzük meg jól a használatát. Sokat egyszerűsít rétegek egybeolvasztásánál; ugyanígy a legtöbb esetben pozitív az eredmény az auto contrast és az auto levels alkalmazásánál. A magam részéről úgy kezdem egy kép megdolgozását, hogy konvert után nyomok neki egy auto contrastot és levels-t. Ha nagyon kiég vagy bebukik valami, vagy csak nem tetszik, akkor is látható, hogy a History panelen való visszavonás után az eredeti képpel mi a gond. Kontraszttalan vagy fedett, stb. Tehát ezeken kell javítani (persze minden relatív).

a multiply keverési mód használata

Ezek után már csak apróságok maradtak, például néhány madár átmásolása a tömegből az üres égre (hogy hihetőbb legyen a jelenet), és keretezés a Ctrl+Alt+C billentyűparanccsal. Általában fekete vagy fehér keretet szoktam használni, hogy adjon a képnek egy tartást, viszont ne legyen túl hangsúlyos, tolakodó, extravagáns – mert ebben az esetben nem látom tőle a képet. És akkor meg minek.
Esetleges Hue/Saturation állítás a Ctrl+U paranccsal.

És a kész kép, remélem érdemes volt körmölni.

a kész kép