Pár órája megérkezett Ajkarendekről, az McGoat webáruházából egy fehér ernyő, egy ernyő- és vakutartó (flashlight holder) és egy állvány. Mindhármat sok szeretettel birtokba vettem, azóta is harcrakészen és büszkén állnak a szoba közepén. Jeee!
Mi is az a time-lapse?
Fényképekből összeállított videó.
Akit komolyabban érdekel a technika (pl. hogy mi is az az intervalométer), a Spottren talál bővebb leírást. Én most csak pár jó videót gyűjtöttem csokorba, elsősorban magamnak.
Sok szeretettel üdvözlök mindenkit,
s köszönöm az irigységeskedésteket: igen sokat csuklottam Londonban…
Írok pár fotós dolgot – elvégre ez elsősorban egy fotós blog -, utána élménybeszámoló és képek – vegyesen, mert ezesetben úgy dontöttem, hogy szinte minőségi korlát nélkül tolom fel a képeket: elvégre ezek a képek egy hozzám igen közel álló csoport talán életre szóló élményét tükrözik, ahogy az enyémet is. Ezért előre elnézést azoktól, akik azért jönnek ide, hogy objektíve jó képeket lássanak és új technikai fogásokat sajátítsanak el.
A Sigma 12-24-nek tényleg nagyon lágy a rajza, összemérve bármely más obim rajzával – egyszerűen összehasonlíthatatlan. De még így is sokat használtam (szinte minden képem ezzel készült), mert ritkán adódik ilyen nagylátószögű lehetőségem, meg akartam is szép városképeket csinálni, amire ez az obi teremtetett. Hülye voltam, mert nem jutott eszembe elvinni az analóg EOS 300-ast, így nem érezhettem meg, hogy mit jelent valójában Full Frame vázon a 12 mm. Majd legközelebb.
Sötétebb helyeken (pl. templomokban) kénytelen voltam nyitórekeszt és iso 800-at használni; állványt nem cipeltem mert így is baromi sokat gyalogoltam. Az eredmény: deréktól lefelé erőteljes izomláz. De így is megérte. (Képzeljétek, pl. a South Kensington metrómegállóban negyed órát kellett vonulni az aluljárókban, mire megláttam a peront… De legalább hullámosak az utak, és kanyargósak, nem mint itthon. )
Sok olyan helyen megfordultunk, ahol nem lehetett fényképezni – most nem a templomokra gondolok, mert ott lehetett – mindenhol, kivéve ha éppen liturgia zajlott -, hanem a fiúkórusok énekléseire, melyek amúgy sírós élményt jelentettek profizmusukkal. Néha az volt az érzésem, hogy minek próbálkozunk mi itthon ezzel, úgysincs semmi esélyem nekem se eljutni soha arra a szintre, amin ott egy nyolcéves gyerek énekel, olvas kottát, koncentrál és hozzááll az egészhez. Nem dumál a próbán, teszi a dolgát, és közben megingás nélkül tiszteli a feljebbvalót. Nem reklamál és lázad. Fel sem merül benne.
Koránkelés, emnullás, checking, Boeing 737-800, füldugulás, felhők feletti mély kékség, mosoly és izgalom. Sajtos és szalámis szendvics a gépen és narancsjuice, kávé-tea. Északi-tenger felett ereszkedés, felhőpamacsok, Gatwick. Leszállás – hazaSMS. Lágy és napos idő, Tappins-busz, jobbkormány, szokatlan minden irány, Oxford, YHA Hostel, időzóna, pénznem. Városnézés, szél, college-ok, Christ Church, Harry Potter-ebédlő, High Street, Double Decker, New College – Edward Higginbottom, evensong, Byrd – Mass for 5 voices, Merton College, Nick Clapton, Magdalen College – Michael Piret, evensong, Bodleian Library, beszéd és hallgatás, Sheldonian Theathre, parkok és bátor mókusok-hattyúk-őzek-sirályok. Napfelkelte, énekes fiúk és felnőttek káprázatos hangja, próba ritmusa. Gótika, román, kórusrekesztő, orgonák, séta-séta-séta – izomláz, szél, sál, McDonald’s – gyönyörű magyar eladóval . Exeter College – festett orgonasípok, Rogers Covey-Crump, biciklik, kint élő magyarok, piac, hóvirágos rét. Foci, rögbi, futkosás. Fiatalos városka sok diákkal. Könyvesboltok, ebéd. Kényelem, alvás. Feri úgy horkol, hogy Lőrinccel 10 percig röhögünk az éjszaka közepén.
Koránkelés, pakolás, Tappins-busz, London, Chelsea. Temzepart, pécsi székesegyház-alakú gyár. Városnézés, Westminster Abbey – James O’Donell és Cathedral – Baker, próba, Evensong, taxik, EAT. A Westminster Cathedralben bizánci térérzet; Big Ben, Parliament, Underground, Embankment, Pimlico – Grosvenor Road, London Eye. Trafalgar Square, Fish and Chips, éneklés, Guinness. Csendes séta a rakparton Borival. Hógolyó és zebra. Rochester, Charles Dickens, Gatwick – a repülő fél órát késik. Marci, köszi a töltőt, az átalakítót holnap kifizetem. Hyde Park séta (naugye), Emirates Stadion, Arsenal. St. Paul, Tower, Stella koncert. Kétórás séta a kékórában egyedül, fantasztikus utcazenész, naplemente, csoportkép. Canterbury: Becket Szt. Tamás – életrajz -, hatalmas templom (még nem láttam nagyobbat és szebbet).
És a képek. Ez még nem az összes, mert még nincs kész a feldolgozás – de annyian rágták a fülem és sóhajtoztak (ugye, Dorottya? ), hogy engedtem a nyomásnak. Talán érdemes még később is visszanézni, mert folyamatosan gyarapodik az anyag, ahogy időm engedi.
Ajánlom elindítani előbb ezt a youtube-on talált himnuszt, amit mi is énekeltünk a néppel az Abbey-ben szombat este. Az érzés, hm, leírhatatlan. Ugyanígy hangzott élőben is.
Köszönet a mindenért, erre mindig fogok emlékezni.
UPDATE: a csoportkép eredeti, 15 mpixeles méretben elérhető itt.
2010. március 15. Ezen bejegyzést már nem szándékozom bővíteni, így több kép ebbe a bejegyzésbe nem kerül.
Így énekel egy anglikán gyülekezet (a videón Diana temetésének egy részlete látható):
Éjféli mise introitusa 2009 karácsonyán a Katedrálisban. No comment. Hol vagyunk mi ettől a zenei és liturgikus színvonaltól..?
a múlt keddi ismeretterjesztő előadás teljesen lázba hozott, még soha nem voltam Angliában, Oxfordban, Canterbury-ben. És bő egy hónap múlva szépen odarepül a Zeneakadémia Egyházzene Tanszéke és szépen bejárja a környéket, hallgatja az élő hagyománnyal rendelkező, világszínvonalú kórusokat amikben kisfiúk a magas szólamok, és megállapítja, hogy London még márciusban is dög hideg.
Erre készülünk, már meg is néztem hol fogunk lakni, bejelöltem a térképen az Arsenal és a Chelsea stadionját – mert mi másért érné meg ennyit utazni, főleg egy zeneakademistának -, s visszakerestem az elmúlt két év tanulmányútjainak képeit, videóba fűztem és akit érdekel, megnézheti.
Elnézést mindenkitől, hogy ez a bejegyzés megint csak egy szűkebb körnek lesz élmény – annak, aki érintve volt, ott volt, vagy most ott lesz Londonban. De mivel engem most ez nagyon izzásban tart, ezért most csak ezt tudom mutatni.
Most csak egy videót hoztam, mert nem voltak optimálisak a körülmények portrék készítéséhez: a kolostorok nem a fényességükről híresek – mármint portréfotózás szempontjából. A kezem továbbra is remeg, a manuálfókusz küzdelmes – főleg mert nem tudom megszokni, hogy a leginkább használt három optikám közül a legnagyobb látószöggel rendelkező Sigma nem csak hogy fordítva zúmol (ha jól tévedek minden Sigma fordítva zúmol), de élességet is fordított irányba állít. Jelen esetben ez nem előny, sőt. De azért megpróbálkoztunk a lehetetlennel.
Sok kép készült a sümegi Kisfaludy étteremben is – ahol régi hagyományokat folytatva mind a négy nap rizs volt a köret -, s bent a kolostorban is.
Köszönet a tartalmas négy napért, a liturgikatanításért – és egyben lelkigyakorlatért – Barsi Balázs atyának és a ferences testvéreknek és minden résztvevőnek, továbbá azoknak is hála jár, akik ismét lehetővé tették számunkra a sümegi vendégeskedést.
Készítettem egy videót: olyan képekből válogattam, melyek a kezdetek óta készültek – az én kezem alatt. Ezért nem a minőség a lényeg, hanem a történet. Vannak több, mint öt éves képek – de akad pár hetes is, és sajnos van olyan ami kimarad, az én butaságomból. És mivel nem voltam figyelmes, az olyan képek, melyeket csak az utolsó pillanatban tettem bele a sorozatba, véletlen az alapértelmezett 5 másodpercig vetítendnek mert elfelejtettem náluk is beállítani az egy másodperces váltást. De nem volt már erőm kijavítani. Majd 5 év múlva.
Azoknak, akik mellettem élnek, talán érdekes lehet, én elég keveset szereplek rajtuk. De valamiért szeretem nézni.
Hangerő fel, mert úgy jó – fontos a zene -, and click to play.