photoblog

Majdnem ott, ahol ez is készült.

Édesanyám tanítónő, az ő osztályát fényképeztem. Életképeket csináltunk, melyekből összefűztem egy rövidke videót, amit a szülők és családok, más tanárok megkaptak karácsonyi ajándékként Édesanyámtól és tőlem.
Nagyon örültek neki, nem is a képek minősége vagy milyensége miatt – mert néha abszolút rossz fényviszonyok voltak -, hanem azért, mert milyen értékes emlék lesz ez húsz év múlva mindenkinek. És ez teljesen igaz, milyen jó lenne, ha az én kis elsős osztályomról is lenne egy-egy kép legalább. De ez akkor sajnos még nem volt divat.

Gyorsan megy egy ilyen képanyag összeállítása.
Három alkalommal mentem be vele az óráira, kifejezetten olyan foglalkozásokat választottunk, amikor nem zavarok, és ők is elmélyülten dolgoznak, nem figyelnek a kamerára.

A szülők karácsonykor DVD-n kapták meg a kisfilmet, amire 720-as HD felbontásban tettem fel a majdnem kilenc perces anyagot, zenének a Misztrál Álomkófic c. albumáról válogattam számokat. A képeket Pro Show Producerrel fűztem egybe.

Szívesen csinálok ilyeneket is a jövőben.

Flickr-es 365-projektem követői már biztos értesültek róla, hogy az elmúlt három napot Prágában töltöttem – szerencsére sokan vannak, hála nekik igen megugrott a nézettségem. És ennek nagyon örülök, köszönöm szépen.

Elég zsúfolt három nap volt a buszozás, próbák és előadás miatt, így nem sok képet lőttem, pedig szinte végig a nyakamban lógott a masina. Igyekeztem tovább ismerkedni az ultranagylátó nyújtotta lehetőségekkel, de néha a tele és a fix 50 is felkerült. …És szerintem minden más látszik a képeken.

A város gyönyörű, nagyon meggyőző volt számomra. Mindenkinek ajánlom. (Azért is szép az ország, mert pl. majdnem az összes márkás és híres sör – üvegestül – Brnóban, az autópálya melletti Tescóban 10 cseh koronába kerül, ami majdnem kerek száz magyar forintnak felel meg. És ez nagyon fontos, ha kikapcsolódni megy az ember; hogy is mondjam?! Fantasztikus.)

Mint láthatjátok, iszonyatos ez a nagylátószög, bár ezek csak próbaképek… Az obi teljesen vas, iszonyat nehéz. A fókuszgyűrű kapott egy kellemes gumi bevonatot, a rekeszgyűrű erős műanyag (először nem is tudtam eldönteni, hogy fém-e az is, vagy műanyag – tehát erős). Ezen kívül csak fém és üveg az egész. Semmi elektronika, érintkezők lehetőségei sincsenek kiépítve. Minden szépen csúszik, nem akad, mintha olajozva lenne. A blendegyűrű a beosztás szerint, egyértelmű kattanásokkal jelzi a rekeszértékeket, egész értékenként, de fontos, hogy a kattanások között is hagyható a blende, így nagyobb a lehetőségek száma.
Arra gondoltam, hogy ezt az obit a továbbikaban csak “a vas” néven fogom emlegetni, ahogy Ádám barátom a peugeot-ját.

Nagyon tetszik, hogy a blendét is nekem kell beállítani, erre f3,5 és f22 között van lehetőségem. 5,6-tól már tűéles képeket láttam, a kromatikus aberráció nem tűnt fel, tehát nem vészes – csak az ujjamon  pár kép jobb alsó sarkában a kontúr körül – ezért is hagytam benne és nem retusáltam ki. Így viszont jelentőssé vált és feltűnővé a csak képeken látható, kontraszthatárokon jelentkező lila szín. Szerencsére ezt Lightroomban egy csuszka eltolásával fél másodperc orvosolni.

Vignyettet nem láttam, szélek lágyulását se, még nyitórekesz közelében sem.

A vas Lengyelországból érkezett négy munkanap alatt, 75ezer magyar forintért, futárral (tehát a szépemlékű magyar posta kihagyásával), amiért három év teljeskörű garancia is jár. Aki nem hiszi, járjon utána.

Egyelőre ennyi, le vagyok nyűgözve.
Folyt. köv.

Üdvözlet mindenkinek,

örömmel jelentem, hogy január elsejével végre elindult az általam már rég várt 365 projektem, Krampusz jóvoltából tárhely is akadt, nem is kevés, mostmár csak kitartás kell. Egyelőre nagyon élvezem, hogy például holnapra is előre kell gondolkodni, hogy mely pontokon illeszthető bele egy rövid fotózás az igen feszített, napi ritmusba. Ez izgalmas!  Ma is például egy csomót gyalogoltam, hátha szembe jön egy jó/vicces/érdekes életkép vagy arc – de nem jött. Helyette feltettem a tartalék képet, a Burger Kingest (lásd lejjebb), és kajálja a nép. Nem is értem mit esznek rajta, én nem is akartam feltölteni, de nem jött jobb. Dehát, végülis jó így.

Arra gondoltam, hogy felteszem ide a tartalék képeket, hogy azok is nyerjenek publicitást, talán érdemesek rá. Elsőnek itt a három napikép, utánuk a három tartalék. (Ha esetleg nem követnétek a flickr-es galériám… Köszi!)

Kaptam egy levelet kedves debreceni fotós barátomtól.

…a másik dolog meg az lenne, hogy erősen gyűjtök egy új objektívre. És kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy szerinted milyen az az obi, ami nélkül nem érdemes elindulni esküvőt fotózni. Valami ilyesmit szeretnék, bár igazából még nem körvonalazódott meg bennem a dolog. Alaposan utána akarok járni, hogy mi érné meg, még szeretnék írni Pihének meg Gyüre Orsinak meg Dorotheának – ők Pentax téren nem kicsit jártasabbak nálam.
Persze nehéz így, hogy egy objektívre akarom leszűkíteni a dolgot, de valahol meg el kell kezdeni. A kitobiból rettentően elegem van, szóba se jöhet, hogy azzal ilyen témát bevállalhassak. A fix50esem meg portréhoz meg részletekhez jó, de gyors témákhoz nem, mert manyuál. Szóval… türelmetlen vagyok, de szeretnék alapos lenni.

Azt gondoltam, hogy inkább nyíltan válaszolok, hátha mást is érdekel.

Ebben a műfajban pár egyszerű, könnyen megjegyezhető szabály van, amit aztán annál nehezebb megtartani és jól művelni.
Fontos a gyorsaság. Egy papi áldásról, gyűrű felhúzásáról, aláírásról a jegyzőkönyvben, stb. egyszerűen bűn lemaradni – hisz te azért vagy ott, ezért fizetnek téged. Arra előre készülni kell, tudni, hogy mikor mi következik a különböző szertartásokban. (Ez nehéz ügy, a különféle felekezetek nagyon eltérő szertartáskönyvből dolgoznak, és ez vidékenként is változó; melyik papnak mi tetszik, stb.) Előre megkomponálni, hogy ezekbe a pillanatokba ne lógjon be vezeték (vagy a videós aki néha mozog is), ne legyen a háttérben erős lámpa (vagy tudni kell jól kihasználni a hely adottságait), ne lépjen be eléd senki szolgálattevő ministráns. Akkor már nincs idő objektívet cserélni, és ha a 10 mm-es nagylátó volt fenn, oda az egész, mert azzal csak elég vicces portrékat lehet csinálni… Fontos tudni, hogy melyek azok a terek, amikben mozoghatsz. Egy katolikus templom szentéjébe ne lépjen be az ember, főleg ne nyáron amikor esetleg a meleg miatt kisgatyában és papucsban van, akármilyen elegáns is. Ezek szakrális terek, illetlenség másokat megbotránkoztatni viselkedésünkkel akkor is, ha minket ezek a dolgok nem nagyon érdekelnek. Ez intelligenciafüggő. De mi itt, az esküvőn szolgák vagyunk, másokért vagyunk. Csak a szabadidőnkben urak. Ez nem az az idő.
Fontos még, hogy van olyan ember, akit idegesít a vakuvillogás, a zárkattogás (ez valóban lehet meghittségromboló tényező). Próbálni kell ezt is kompenzálni. Egy templomban amúgy is nehéz jól bevakuzni a nagy teret, nincs reflexfény a harmincméteres plafonól – de ha a plafon festett, akkor az még el is színezi az eredeti hideg vakufényt… Nem árt valamilyen szolid, nem túl nagy diffúzor használata. Az esemény előtt beszélni kell a sekrestyéssel vagy a gondnokkal, hogy lehetőleg minden fényt kapcsoljon fel, mert nem a templomok híresek a jól bevilágítottságukról (már ha a spirituális dolgokat nem nézzük). Persze ilyenkor meg fotós legyen a talpán, aki jól belövi a fehéregyensúlyt. Természetes fény az ablakokból, neonok, gázlámpák, izzós reflektorok, és vakufény… Ezt is előre ki kell próbálni, közben már nem nagyon lehet. (Ez egy polgári helyszínen sokkal könnyebb. Lehet várni, szólni, hogy “Orsi, várj, lassan írd alá… Mégegyszer… Köszi!” Megtörtént.)
Nem kell öt kép fél másodpercen belül. Ha érzed, hogy megvan a pillanat, menj odébb, bújj el, nem rólad szól.
Ha lehet, ne mássz bele senkinek az arcába, azt senki nem szereti. Használj teleobjektívet. Sokkal szebben mutat, ha nem kattogsz közvetlen a menyasszony mellett. És ráadásul így bokeh is lesz, és szépen mosott háttér. De kell a nagylátó is, a templom auráját azzal könnyebb megmutatni.

Ne félj magas iso-t használni. 800 iso? Nem gond. Néha kell az 1600 is. (Amúgy ez a dolog hoz hasznot is, ha túltetted magad a viszonylag erős képzaj rémképén. Ha beállítod az érzékenységet fix 800-ra, akkor az automata vakud esetleg csak 1/2 fényerővel – vagy még kisebbel – fog elsülni, és nem teljes erőből tüzel. Így a kondenzátor gyorsabban tölt újra, és nem mellesleg az akksik is tovább bírják.)

Fontos, hogy te a hangulatot örökíted meg, és nem dokumentálsz. Arra ott a videós. Neked azt kell elkapnod, amikor a leány meghatottan a legény bőgő képébe mosolyog, és amikor a násznép sírva röhög a vőfély huszadik poénján is.

Nem csak az ifjú párról kell fotó, mert számukra néha értékesebb, ha a barátaikat és szeretteiket boldognak látják viszont a képeken, ahogy ülnek, táncolnak. Kell csoportkép, és jó, ha ezt a fotós észben tartja, megkérdezi az esemény napján (akár többször is) a pártól – mert ha esetleg nem készül, és az örömanya két hét múlva reklamál, hogy miért nem készült, akkor bizony a fotóst fogják hibáztatni. Jogosan.

Fontos állandó kapcsolatban lenni a vőfélyjel. Ő tudja, mikor hozzák be a levest és a tortát, mikor van a nyitótánc és a különböző mókák – nem is beszélve a menyasszony kikérésénél történő ceremóniákról.

Egyvalami fontos még eszembe jutott.
Az ifjú párral tisztázni kell, hogy Te felelősséget vállalsz a képekért mindaddig, amíg a technika ördöge nem szól közbe. Hozod a felszerelésedet, aminek összértéke többmillió forintra rúg, adod hozzá a látásmódodat, az esztétikumod, erőd és eszed, mindent amid van. A cuccok kipróbáltak, jól működnek, DE lehet hogy nálad van két váz, és mindkettő egymás után bekrepál. Lehet, hogy a memóriakártya olvashatatlanná válik, nem is beszélve a jó öreg Err 99-ről… Stb, stb. Ilyenkor nincs mit tenni. El kell fogadni azt, amit nem lehet.

Technikai gondolatok:

• fullra töltött akksik (én hármat szoktam a vázba és három-négy szettet a vakukba) + gyorstöltő
• memóriakártyák, háttértár, esetleg laptop amire egyből lehet tölteni (2×8 GB SD kártyám van, ez a méret általában elég a nyersfájlokhoz is, amik az 500D esetében 15 Mpixelen  fájlonként ~20 MB-ot jelentenek, de mindig viszek laptopot is
• full felbontás – a későbbi vágás lehetősége miatt
• jó ha van tartalék váz (nekem nincs, szoktam kölcsön kérni. Szegény ember vízzel…)
• Fényerős tele – érzésem szerint min. f4 – mert ezzel még egy sötét templomban is lehet iso800-on jó képet csinálni (vakuval) Én a 70-200 F4 L USM-et szoktam a kültéri portrékhoz használni
• jó szolgálatot tesz egy fényerős alapzoom optika, az optimálisat körülbelül 18-70 mm-re és f2,8-ra teszem. Így megkíméljük magunkat a plusz objektívcserélgetés idegbajától – itt kell hozzátennem, hogy eddigi esküvőimet általában egy fix 20 mm f1,8 és fix 50 mm f1,8 kombóval csináltam, tehát így is megoldható (sőt, így nyerünk pár fényértéket), de kényelmesebb egy alapzoom
• esernyő – ha esik az eső a kültéri kreatív portréknál (és eső esetére B-terv a portrék elkészítéséhez – ez lehetőleg egy fedett és szép hely legyen)
• derítőlap – a verőfényes napsütésben kontrasztkiegyenlítésre – ehhez és az előző ponthoz szoktam kérni segítséget a násznépből, vagy jön velem egy másik fotós aki segít nekünk, ötletel pózoknál, stb.
• két vakut szoktam vinni, ebay rádiós vakukioldóval a legrosszabb hely is bevilágítható
• illik javasolni, hogy fotós szempontból a legjobb a naplemente előtti időszak, és semmiképpen a déli tűző napsütés – és erre a portréfotózásra minimum másfél-két órát kell szánni
• váratlan helyzetekkel jó barátságot ápolni (most nyáron felküldtek egy ház lapostetejére, hogy onnan készítsem a násznépről a csoportképet. Minden cuccal, kiöltözve, és… Tériszonyosan. Felmászni egy rozoga létrán, … Annyit tennék hozzá, hogy emberfeletti akaraterővel és az égéstől való félelem miatt végül mégis én győztem.)
• Fontos, hogy kipihenten érkezzünk. Kialvatlanul nem lehet egy teljes napot éberen végigdolgozni. Kényelmes cipő sem árt.
• Adobe Lightroom és Photoshop
• szűk két hét alatt editálni minimum 500 képet – ehhez technika és idő kell

A legfontosabb: feltétlen jókedv, jóindulat és rendelkezésre állás – mindig!

Kíváncsi vagyok kihagytam-e valamit. Ha van észrevétel, szívesen fogadom!