Most csak egy videót hoztam, mert nem voltak optimálisak a körülmények portrék készítéséhez: a kolostorok nem a fényességükről híresek – mármint portréfotózás szempontjából. A kezem továbbra is remeg, a manuálfókusz küzdelmes – főleg mert nem tudom megszokni, hogy a leginkább használt három optikám közül a legnagyobb látószöggel rendelkező Sigma nem csak hogy fordítva zúmol (ha jól tévedek minden Sigma fordítva zúmol), de élességet is fordított irányba állít. Jelen esetben ez nem előny, sőt. De azért megpróbálkoztunk a lehetetlennel.
Sok kép készült a sümegi Kisfaludy étteremben is – ahol régi hagyományokat folytatva mind a négy nap rizs volt a köret -, s bent a kolostorban is.
Köszönet a tartalmas négy napért, a liturgikatanításért – és egyben lelkigyakorlatért – Barsi Balázs atyának és a ferences testvéreknek és minden résztvevőnek, továbbá azoknak is hála jár, akik ismét lehetővé tették számunkra a sümegi vendégeskedést.
Készítettem egy videót: olyan képekből válogattam, melyek a kezdetek óta készültek – az én kezem alatt. Ezért nem a minőség a lényeg, hanem a történet. Vannak több, mint öt éves képek – de akad pár hetes is, és sajnos van olyan ami kimarad, az én butaságomból. És mivel nem voltam figyelmes, az olyan képek, melyeket csak az utolsó pillanatban tettem bele a sorozatba, véletlen az alapértelmezett 5 másodpercig vetítendnek mert elfelejtettem náluk is beállítani az egy másodperces váltást. De nem volt már erőm kijavítani. Majd 5 év múlva.
Azoknak, akik mellettem élnek, talán érdekes lehet, én elég keveset szereplek rajtuk. De valamiért szeretem nézni.
Hangerő fel, mert úgy jó – fontos a zene -, and click to play.
2009 utolsó hetében hátunkra vettük Gödöllőt, és sétáltunk vele a szokásos kutyasétáltató úton – de most Szeder nélkül. Nem volt egyszerű összehozni a randit, ugyanis zenészek lévén sok a program év végén is, meg hideg is volt akkor nagyon – ezért felettébb boldog voltam, hogy mindezek dacára mégis sikerült beprogamozni egy utolsó fotósorozatot 2009-ben. Köszönet és hála érte Rékának (hic et nunc – et semper), hogy korán kelt, szépen felöltözött, és csak az én kedvemért pózolt kicsit a kamerának. Még a kabátját is levette. Magától! Nagyon örültem.
Gödöllőn a Nyolcas és a Katlan felé vettük az irányt, fel a focipályák mellé, ahol a kis erdősáv mellett találtunk egy levágatlan kukoricatáblát. Rékából kibújt a stylist, és futásnak eredt be a kukoricásba, nem győztem lődözni – majd futni utána vakustol-kamerástul. Itt remek lehetőségek nyíltak fotózni a kukoricás dzsumbuj miatt, és mivel volt egy kis köd és alacsony, sűrű felhőalap, így árnyékok sem adódtak, vaku csak ritkán kellett.
Ezután vissza a kabátokért, és le a salakos focipályára, ahol – agrártudományi egyetem területén lévén – találtunk egy traktorkereket, persze tele üres üvegekkel – ez akkor minket nem nagyon zavart. Itt is sikerült pár portré; s mert mivel a kétórás session végéhez közeledtünk és fáztunk, hazafelé már csak egy szimpatikus fasor mellett álltunk meg pár pillanatra. Otthon már várt az ebéd s a család vendégszeretete, melyre nem is számítottam. Köszönettel tartozom feléjük is.
Mérleg:
- a kétórás fotózás alatt végig a következő eszközöket használtam: Canon EOS 500D + Canon 70-200 F4L USM + Canon Speedlite 420EX, rá mini softbox. Az érzékenységet fix 400 isora állítottam. Ez elégnek bizonyult a megfelelő rekeszhez és záridőhöz, de nem is zajosodott a kép kellemetlenül.
- a fotózás időtartama alatt 127-szer exponáltam. Ebből máig 23 képet publikáltam, és várható még kb. 2 db. Ez nálam az eddigi, ilyen jellegű munkáimhoz képest nagyon jó arány – mert volt 200/4 is.
Elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok ezzel a fotósorozattal, még akkor is, ha nem így terveztem előre. De legalább maradt lehetőség, ötlet a legközelebbire is.
Köszönöm Pozsár Katának is a dicsérő szavakat, és az előre mutató – még csak – tervecskéinket.
Érdekes, hogy amint portrékat tesz fel az ember flickrre, megugrik a látogatottság. De az is lehet, hogy csupán Réka miatt van így. Nem tudom, mindegy is – a lényeg ugyanaz.
És akkor a végére iderakok pár jobban sikerült képet, csak rövid slider segítséggel, a flickres accountomból.
Készítettem egy rövid videót Canon EOS 500D-vel. Az eredményt lejjebb láthatjátok. Nem nagy videó, énekeltem közben, és így nem nagyon használható a manuál fókusz, egy kézzel… Az obi a kis fix 50/f1,8. Aztán a következő probléma a full HD videót is feldolgozó szoftverkeresés volt. Nem találtam megfelelőt – ezért előbb konvert, majd a legújabb Windows Live Movie Maker. Az a jó benne, hogy gyors, és egyből publikál YouTube-ra.
Majd még lesz jobb, ez csak próba. De annak nagyon jó szerintem. Tegye fel a kezét, ki látott már EOS 500D-vel készült HD videót?
És, nem bírom ki, hogy ne tegyem fel azt az a cappella darabot, amit a PROFIK kórusával énekeltünk ugyanezen koncerten. Ez már nem tartozik szorosan a fotóblog imázsához, de annyira tetszik nekem, meg kell mutatnom.
Jean Mouton: Nesciens Mater (8 szólam)
Kezdésnek a témában nem gondolok hosszú bejegyzésére, mert alapból nem nagyon használok semmilyen plugint. Már régóta saját fejem után keverem ki az aktuális árnyalatokat – még akkor is, ha ez gyakran órák próbálkozásaiba kerül. Sőt, általában csak akkor töltöm fel a képet nyilvánosan, ha aludtam rá egyet, és csipásan is tetszik. (Bevált próbálkozás, mindenkinek ajánlom. Sok tucatképtől és szennytől kímélhetjük meg egymást és a mátrixot.)
Hogy hogyan keverem a színeket?
1. Megnyitom a képet: DPP-ből (Digital Photo Professional- aktuálisan: 3.6.0.0.). Ezt a programot azért szeretem, mert nagyon szép részletesen látom benne a képeket, egyből kiszúrható minden hotpixel, színzaj, mocsok vagy bemozdulás. Semmi másért nem használom, de erre ezt találtam a legalkalmasabbnak. Tehát, ha a kép az említett kritériumoknak megfelel, akkor irány:
2. Megnyitás Adobe Photoshop Lightroom (-éppen: 2.4) felületen.
Itt, ha a jobb fülecskék között a Library-re kattintunk, akkor máris alakíthatunk a képen – például előre beállított színstílusokat adhatunk az eredetihez. (A teljesség igénye nélkül: Aged Photo - barnított, amolyan szépiás és vignettált; BW High Contrast – ennek minden benne van a nevében: erős és éles fényt ad, persze monokróm változatban; Sharpen for Portraits – finom utóélesítés kifejezetten portrékhoz – a finom élek kontrasztját növeli csupán, a zaj alig nő.) Ezeket érdemes használni. Persze nem állandóan. Kipróbálni mindenképp muszáj.
Az említett Saved Preseteken kívül fehéregyensúlyt és expozíciót is korrigálhatunk egyetlen gyors mozdulattal. A kép kontrasztarányainak változtatására vagy itt van lehetőség a Recovery/Fill Light csuszkáinak huzogatásával, vagy később Photoshopban a Shadow/Highlight (árnyék/csúcsfény) menüt használva. Ez a menü azért hasznos, mert külön engedi változtatni az árnyékos és csúcsfényes (kiégett?) részeket. Szinte minden képemen alkalmazom. (Túlzásba ne vigyük a használatát, mert az képregényszerű, részlettelen képeket eredményezhet.)
Külön érdemes figyelmet szentelni a Clarity/Vibrance csuszkapárra: ezekkel kontrasztot és telítettséget – szaturációt – változtathatunk. Magyarosan: vibranciát. Mindegy. Fontos. Ismerni kell.
Ha a Lightroom ablak jobb felső sarkában ezután a Develop fülre kattintunk, ismét újabb opciók kápráztatnak és kényeztetnek. Nem kell megrettenni, ez elég kellemes meglepetés ugyebár.
Itt már eltűnt a Saved Presets legördülő menü, helyette előtűnt pár újabb hasznos program: Crop Overlay (vágási lehetőség, elforgathatóság, vízszintezhetőség – sokkal egyszerűbb itt, mint Photoshopban!), Hue-Saturation-Luminance – állítási lehetőség, akár szelektíven is – csak bizonyos színeket és helyeket változtat (ez is sokkal egyszerűbb, mint PS-ben!), Sharpening (élesítés), Noise Reduction (zajszűrés), Chromatic Aberration (kromatikus aberráció-eltűntetési lehetőség: ez röviden annyit tesz, hogy gyengébb optikáknál az éles kontraszthatárokon fantom elszíneződés jelentkezik – kék, lila, zöld, stb. – gyakori objektívhiba, de könnyen orvosolható, és orvosolandó!), Lens Vignette (a kép négy sarkát világosíthatjuk vagy sötétíthetjük vele kedvünkre) – és nem utolsó sorban utókalibrálhatjuk kameránk színeit.
Ha ezek után nyomunk egy Ctrl+Shift+E-t, akkor máris importáltuk képünket Photoshopba, az utómunkákat befejezni.
3. Adobe Photoshop CS3 Extended Version 10.0-t használok.
Itt már alig kell működnünk valami kicsikét, mert előzőleg Lightroomban minden elsődlegest helyre hoztunk (ha volt mit). Manapság már csak a retus és rétegelés miatt használok Photoshopot. Persze még mindig kihagyhatatlan, mert más programok nem tudják azt amit ő – vagy ha kísérletet tesznek is rá, az eredmény nem kielégítő. (Itt mindenféle freeware képszerkesztőre gondolok.)
Nagyjából már kész is a képünk (és még szó nem volt actionről vagy pluginról…). Én három dolgot szoktam a végleges mentés és webre töltés előtt csinálni. Az egyik a vízjel a fotóra, a másik a keretezés (Ctrl+Alt+C), és végül a kicsinyítés webes méretre (kb. 800×600 px). A kicsinyítéssel kézen fogva jár az életlenedés – ennek ellesúlyozására a már kicsinyített képen létre szoktam hozni egy kb. 30%-os átlátszóságú réteget, melyre ráfuttattam egy élesítő szűrőt (Filter/Sharpen/Sharpen). Rétegek összeolvasztása (Flatten Image), majd mentés, és kész.
Felmerül a kérdés, hogy ha ennyi mindenen átesik minden egyes kép, akkor minek plugin és az action. Mit tud nekem segíteni?
Csupán az időt rövidíti le, és ez nem is kis segítség egy 7-800 rawképes esküvő után.
Az actionök akkor jönnek jól, ha ugyanazt a munkamenetet kell eljátszanom sok képpel. Ilyenkor csak betáplálom a PS memóriájába a munkamenetet, az megjegyzi. A következő képnél már csak le kell játszani az actiont és hipp-hopp kész is ugyanaz a munka. Ajánlom ezt kicsinyítéshez, utóélesítéshez, keretezéshez. De van pár komolyabb, közkedvelt és neten terjedő, legális action. Itt találtok párat. Amit ajánlok, az az Urban Acid, és a Midnight Sepia. A szépia lágyít és melegít, az acid kékeszöld – már-már posztmodern hangulatot kölcsönöz. Mindkettőt szeretem használni.
A letöltött fájl egy zip fájl, amit
1. kicsomagolunk és szabadon választott helyre elmentünk.
2. Megnyitjuk a PS-ben az Actions-t, majd a piros pötty helyén egy jobb klikk: Load Action.
3. A megjelenő Tallózás/Browse segítségével megkeressük az imént elmentett acidactiont és betöltjük a PS-be.
4. Legközelebb már lehet is használni, Window > Actions > Urban Acid > Play.
5. A Play gombbal indítjuk el az action lefuttatását a fotón.
6. Mindegyik változtatás új rétegen történik, ezeket lehet módosítani utólag is.
7. A végén, ha elégedettek vagyunk, akkor Layers > Merge layers és kész is a csodás acidos fotó.
A pluginekről:
Tapasztalat teszi a mestert. Sok plugin van, köztük nagyon sok a kártékony. Ezalatt azt gondolom, hogy túl sok zajt termel, vagy csak nagyon ritkán használható, stb. De találunk ügyeset is.
Amit ajánlok, az a Nik Software által gyártott Silver Efex Pro és a Color Efex Pro 3.0.
A Silverrel a legkülönbözőbb fekete-fehér képeket állíthatjuk elő gyorsan, sokféle stílusban (még hitelesnek tűnő múlt századi gyűrött-tépett újságpapírost is).
A Color Efex Proval még több opciónk van: átfuttathatunk a képen sok filtert (amik később természetesen új layerként fognak megjelenni a .psd dokumentumunkon – későbbi finomhangolást biztosítva), idemásolok párat, és a képet is érdemes megnézni.
Cross Processing – az analóg, filmes időket idézendő
Film Grain, Effects
Classical Soft Focus – lágyítás
Glamour Glow –
High Key
Indian Summer – szerintem ennek a neve a legjobb
Idemásolok még két érdekes videót. A fölső a raw-feldolgozáshoz segít, szintén Lightroomban. Az alatta lévő videó pedig egy rövid photoshoot ugyanattól a szerzőtől. Hm, lehet belőle tanulni.
Figyelem! Az oldalon található fotók az én szellemi tulajdonomat képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!
