photoblog

Végzetszerűen járom a várost, hóban és hó nélkül, koncertre és koncertről, próbára és próbáról, a gép mindig nyakban, a fix ötvenes mindig a vázon. Plusz akksi és memória mindig zsebben.

A színek általában eredetiek (kivéve természetesen a fekete-fehér képeket), csak Lightroommal finomítottam rajtuk, esetenként. És ugye az egész képet érintő színkorrekció nem számít manipulációnak – még a hivatalos National Geographic-szabályok szerint sem. (…de ez már messzire mutató és széttárgyalt téma, inkább nem is fűzöm tovább.)

És megszületett a nagy elhatározás!
December huszonnegyedikén kezdem életem első 365-projektjét, ami annyiból áll, hogy Karácsony előestéjétől fogva az év minden egyes napján kötelezően feltöltök egy képet a flickres streamembe. Más szabály nincs – de ez épp elég nehéz. Minden nap kézbe venni a gépet, új ötletek és témák után kutatni, nem feladni és belefáradni, időt szánni rá. Betegen, álmosan és éhesen is, hóban és fagyban – bár ez inkább szellemileg lesz nehéz, …remélem. Mert ebben látom a fejlődés egyik útját, és szerencsére nem a legkönnyebbet.
Krampusznak hála már a technikai háttér is adott, ugyanis megajándékozott egy flickr pro előfizetéssel – cserébe a 365-ért. Köszönet, szívből. De nagyon komolyan. (Mikor Londonba utaztam márciusban, tőle kaptam ultranagylátó obit is kölcsön. Hihetetlen ez a jószándék…!)
A 365-höz kikötöm továbbá, hogy a képek 100%-ban embert kell hogy ábrázoljanak, tehát főleg portrék fognak születni. Remélhetőleg.

Miért pont Sanyo – Eneloop?
Az Eneloop rendkívül alacsony önkisülése miatt a SANYO ezeket az akkumulátorokat feltöltött állapotban hozza forgalomba, így a hagyományos elemekhez hasonlatosan a boltban megvásárolva azonnal használhatóak. Ugyanakkor nem csak egyszer használható, eldobható termék, hanem egy tölthetõ akkumulátor, akár 1000 alkalommal is újratölthetjük. A többi gyártó akkumulátorával szemben nagy előnye, hogy alacsony önkisülése miatt feltöltött állapotban tárolható, s még 6 hónap után is csupán 10%-ot, egy év után pedig mindössze 15%-ot veszít a töltöttségéből!

Csütörtök óta tartó, acélos és kellemetlen torokfájásom és lázam a mai nappal kezdődően megszűnni látom (köszönet Borinak az ápolásért, másoknak a helyettesítésért, stb), így már van erőm és kedvem hírt adni legújabb szerzeményemről: négy darab AA-s ceruzaakksiról és a hozzájuk szabott hatórás töltőről a Sanyo – Eneloop-sorozatból.

Ehhez kapcsolódóan két vicces történetet tapasztaltam.

Egy hete mentem be az Artwork-be, és bár nem volt előttem senki a sorban (egyedül voltam vevő), csak tíz perc után jöttem ki onnan, pedig siettem volna. Az ok prózai: a dobozokra nincs ám ráírva, hogy figy te vevő (vagy eladó), ez a hatórás – vagy tízórás – vagy kétórás töltő. Egyszerűen nincs rájuk írva. Sehol! Így az eladó úriember számítógépes segítséget vett igénybe, és onnan is csak pár perc után sikerült kideríteni (a töltő formája alapján), hogy akkor nekem most melyik dobozt kell elvinnem.

A másik mulatságos sztori már az Ostrom utca alján található Burger Kingben ért utol (ekkor már nem siettem…). A csomagolást kinyitottam, kivettem az akksikat, mindent gondosan megtapogattam – ahogy minden normális ember, ha új cuccot vesz. Leoperáltam a celluxról a használati utasítást. Keresem szépen a magyar nyelvűt… Vagy az angolt… Vagy a franciát. Szép lassan mindegyiket megtaláltam, a poén az egészben nem is ez. A szép nagy H (vagy EN, esetünkben mindegy) betű alatt olyan kicsi betűmérettel nyomtatták ki a szöveget, hogy szabadszemmel egyszerűen olvashatatlan. Microsoft Word kettes betűméret, maxiumum… Pedig nekem nem kell szemüveg. Itthon nagyítóval néztem át, hogy mit jelent ha a két lámpa villog, mikor van kész a töltés, stb… Szóval tessék erre számítani.

Végülis ezek nem nagy problémák, én mindkettőn nagyot mosolyogtam, … Az eladó is.

Az akksik átmentek a próbán: szalagavatózás közepette sokkal hamarabb töltöték a vakut, mint bármelyik eddigi akksiszettem (bár ez a vakutól is függ). Megbízhatónak tűnik, mindenkinek szeretettel ajánlom.

Tegnap délután olvastam google readeremben Kálló Péter spottr-en közzétett cikkét az aerofóbiáról. A képek és az írás nagyon megfogtak ugyanúgy, mint a videó a cikk végén. Ezért éjjel, hazafelé a Zegyetemről én is megpróbálkoztam egy hasonló készítésével. Bár ez a videó gyenge utánzat csupán, nekem mégis jelent valamit ez az útvonal, keresztül Budán és Pesten, villamoson, metrón és héven utazva. Talán többet mint másnak, de nem tudhatom.

És igen, e blog életében először eljött a mobilfotók ideje…
Az összeállítás anyagát egy Sony-Ericsson G502 telefon 2 megapixeles kamerája szolgáltatta.

Untitled from domonkos orban on Vimeo.

Volt gimnáziumi haverom és párja keresett meg két hete, hogy készítsünk fotósorozatot, mert egyetlen közös képen sem szerepelnek. Ezért egy kicsit ködös, szmogos pénteknek koradélutánján vettük cókmókunkat és elvágtattunk a Szent István Bazilikába, fölé-mellé-bele, majd a Deák téren át a Vörösmartyra. Közben volt forralt bor és kürtőskalács méregdrágán (már fut az ádventi vásár), és persze kattogott a Canon is.

Ebből a sorozatból hoztam most nektek egy puttonyra valót.

Tegnapról, Gödöllőről, a Református Líceum Szalagavató Báljáról. Akinek nagyobb képméret ill. az összes készült kép kell, dobjon egy mailt legyen szíves!

(Sajnos a hátteret nem tudtam megválasztani.)