photoblog

Tegnap délután úgy hozta az élet, hogy (negyedik próbálkozásra…) végre sikerült kijutnom Rékához lefotózni Szeder utolsó kölykét, akit még nem vitt el vevő. Pedig már csak pár nap volt hátra a transzferig, így még épp időben mentem. Igyekszem legközelebb gyorsabb lenni, de most egyszerűen nem volt mód rá.

Ebből a sorozatból hoztam most pár képet, haláli a kis golden retriever, meg kell zabálni. Sajnos már mind elkelt – mint írtam volt -, ne haragudjatok! Amúgy pont ez okból Rékáéknál nagy a bú, nem valószínű, hogy Szedernek valaha lesznek még kölykei.

A premontrei nővérek vendégeként hosszúhétvégét töltöttünk Zsámbékon a gödöllői fiatalokkal. Nagyon jó társaság gyűlt össze (bár Bori sajnos nem tudott jönni), jól éreztünk magunkat, köszönet a lehetőségért. Remélem lesz még ilyen alkalom.

Egyre jobban szeretem Zsámbékot.

A levél még friss, fél perce érkezett…
Idézem:

Kedves Pályázó!

Gratulálunk, a National Geographic magazin Nemzetközi Fotópályázatnak zsűrije az Ön is képét is beválogatta a 2010. évi magyarországi kiállításra.
A kiállítás november 29. és december 27. között látható a WestEND City Center bevásárlóközpontban, cím: 1062 Budapest, Váci út 1-3. (a kiállítás az áruház nyitvatartási ideje alatt tekinthető meg).
Az állófogadással egybekötött díjátadó ünnepséget november 29-én 18 órakor tartjuk a WestEND City Center III. emeletén, ahová szeretettel várjuk Önt és partnerét.

Üdvözlettel:
National Geographic Magyarország

Nagyon örülök ismét, igyekszem nem elszállni, de jól esik az elismerés. Ezek szerint még mindig akad olyan dolog az életben, amit jól csinálok. És megéri,  és nem csak nekem – ha már kiállítják a képem.

A nyár nagyon esősen indult, ezért előfordult néha, hogy fogtam a teleobit és kimentem egyet fotózni. Itt pont jött egy hév és a leány meg éppen rám nézett az ablakból az exponálás pillanatában, így minden összejött.

Azért is boldog vagyok, mert az elmúlt négy évben háromszor indultam ezen a versenyen, ebből mindháromszor kiállították a képem – ráadásul 2008-ban a második díjat is én kaptam. (Tavaly egyetlen képem sem éreztem elég jónak, így nem neveztem.) Mint megtudtam, idén az ötödik helyezést érte el a fenti kép a kategóriában nevezett több mint 4500 fotó közül.

Köszönöm mindenkinek, aki eddig elsegített. Igyekszem tovább menni ezen az úton.

Nagy Mihály barátommal elcsíptük az ősz utolsó sugarait a Margitszigeten. Az ötlet és a szervezés neki köszönhető, nekem talán csak a derítőlap tartása (köszi, Fotoking!). Modellt Mészáros Ági állt, hála neki a lelkes közreműködésért.

Én magam kevés képet lőttem, mivel Misit és Ágit csak pár perce ismertem. Nem tudtam, mit mondhatok és kérhetek a modelltől, mennyire gyakorlott – de félelmeim később alaptalannak bizonyultak. Az egész szeánsznak volt egy kedves kis ismerkedés-jellege, melynek nagyon örültem. Kellenek az ilyen találkozások; beszéltük is, hogy össze kéne hozni egy flickr-meetinget és fotóstalálkozót akkor is, ha csak kevesen tudnak jönni.

Az ellenfényes képekhez háromféle derítőlapot használtunk: fehéret, ezüstöt és aranyat – attól függően, milyen színű fények tetszettek éppen, illetve hogy a fehéregyensúly hogyan kavarodott. Sőt, a romnál vakuval villantottunk az ezüstre (melyet simán egy fának támasztottunk, nem dőlt el mert nem volt szél), így barominagy főfényt kaptunk kamera balról, jobbról egy másik vakuval derítettünk. Ezeket olcsó ebay-triggerrel sütöttük el.

Köszi, jól éreztem magam.

Ma délelőtt visszanyúltam nyári portrékhoz, és nagy hirtelen ezeket hoztam össze.

Persze kérdés, hogy szükség van-e péládul az ilyen mértékű utómunkára. Nem biztos; számomra jelen esetben csak kikapcsolódást biztosított, semmi más jellege nem volt. Így, szombat reggel nem is kívánhat mást az ember, mint egy pohár capuccinót, és photoshopos lazulást.

Már sárgák a levelek… Végre. Hoztunk haza préselni is.

Ma Borival a Gödör mellett sétáltunk két óránk között. Már sárgák a levelek… Végre. Hoztunk haza préselni is.

A képek különlegességét a bokeh adja, amit a kerítésen megcsillanó napfény és a blende alakít ilyenre. Nagyon hatásos továbbá a levelet átvilágító napsugár, és a kerítés mögött lévő kék-piros csúszda – amit ti már nem ismertek fel, annyira elmosódott, de a színei pont használhatóak. És ez a lényeg.

Ez a városias ősz. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra.

A kerítés tőlem kb. 3 méterre volt, ellenfényben. A képek címei az exifek lettek, hogy látszódjanak a beállításokból adódó különbségek.