photoblog

Ilyenen sem voltam még, de eljött az ideje. Nos, kedves emberek. Ezentúl lány- és legénybúcsús fotózást is vállalok. (Csak pár képet mutatok a hangulat kedvéért. A többi kép sajnos nem publikus, 18+)

És megéri-e váltani esetleg egy videókameráról – fordult hozzám a kérdéssel Tisza barátom. Körülbelül ugyanebben az időben keresett meg Muntag Lőrinc zeneszerzés szakos évfolyamtársam is, aki egy Cage-darabot akart rögzíteni kamerámmal. Így kerültem közelebbi kapcsolatba gépem ezen részlegével; mert bár rövidebb, két-három perces snittekből vágtam már össze összefoglalókat (pl. itt – 500D + fix 50 vagy fix 20 és itt – 500D + sigma 12-24), igazi és vágás nélküli fimet nem készítettem.

500D előnyei kézi videókamerákkal szemben:

• klasszisokkal jobb kép- és hangminőség
• nagyobb mélységélesség-játék lehetősége
• Full HD felbontás (1920×1080, 1280×720, 640×480)
• magas érzékenységnél is alacsony zajszint (automatikus érzékenység-állítás mellett)
• manuális expozíciókorrekció

hátrányai:

• gyenge, lassú, zajos – és összességében egyszerűen használhatatlan autofókusz
• nem lehet zoomolni és fókuszálni egyszerre – főleg ha manuálisan fókuszálunk (lásd egy sorral feljebb)
• videó maximális mérete 30 perc vagy 4 GB. (Miért ennyi? Mert ha több lenne, vagy az idő hosszabb, akkor gépünk már nem fényképezőnek számítana a hatályos törvényi rendszabályozás értelmében, hanem videókamerának, amivel más adó, vám, áfa, stb. jár vonzatként. Így egyszerűbb volt lekorlátolni mindent szoftveresen.)

Láthatjuk, hogy ezek a hátrányok egyértelműen megadják a választ. Játszani jó az 500D videólehetősége, ellenben nehéz vele bármilyen más, fontosabb eseményt rögzíteni, mert túl sok a kockázati tényező. Simán elmászhat az élesség, nincs zoom (zoomos obinál is nagyon nehéz – ez tapasztalat), és a váz + obi súlya is nagyobb, mint egy átlag, auchanos videóé, így remeghet a kéz is. És itt meg kell említeni, hogy ebben biza nincs image stabilizator. Szóval idegesítő néha az egész.

És itt jön a lényeg, amiért a posztot írtam.
Egy videófájl mérete nem is lehet több 4GB/30 percnél, fizikai okokból sem. 20 percnél és 3,98 GB-nál leállt a felvételem. Ez eddig rendben. Az viszont már nem, hogy a váz úgy átforrósodott a jobb oldalon az akksi és a memóriakártya körül, hogy alig lehetett őket kézben tartani… Pedig gyári Canon akksiról és Kingston SD-ről van szó, így a minőségre nem lehet panasz… Ha valamire, akkor erre nem számítottam.

Igazából ez a post, vagyis az ebben szereplő képek egy 50 mm-es blogba is simán beférnének, ugyanis a bejegyzés minden képét ezzel a kis műanyag obival lőttem. Azért szeretem, mert könnyű és mindenhová befér, így hosszú napokra is magammal tudom vinni; a vázzal, egy akksival és 4GB memóriával egyáltalán nem foglal sok helyet. És még a fényerő és a bokeh is elég jó, ráadásul könnyű is, mert műanyag. És fontos, hogy a kihívás is nagyobb a fix látószög miatt. Zoomobival sokkal egyszerűbb az élet.

Úgyhogy elszántam magam, és próbára menet megnéztem a rakpartokat, amiket aznap öntött el a Duna. Már le voltak zárva, és az igen tisztelt Nép hamar birtokba is vette. Sétált, biciklizett, romantikázott. Furcsa volt a csend: nem lehetett autózúgást hallani ott, ahol általában zaj van és benzingőz.

Fotóztam embereket is, nem csak vizet. Nem is én lennék, ha csak a Duna lenne a képen… Volt olyan apuka, aki elkérte a képet – adott névjegykártyát, hogy oda küldjem a fotót melyen csemetéje biciklizik a már vizes rakparton a lemenő nap fényében, háttérben a várral. A kedvenc jelenetem mégis az, amikor két lány ült a szalagkorláton, én meg hátulról fotóztam őket. Megláttak, összemosolyogtak, és hatalmas csókolódzásba kezdtek, intenzíven – de csak rövid ideig. Nagyon meglepődtem és melegem lett… De a pillanatot sikerült elcsípni, lejjebb láthatjátok. Jó kép.

Fertelmes érzés tudni, hogy edelényi fotós barátom az életéért küzd, én meg itt rohangálok Pesten mint pók a falon, élem a megszokott kis életem, és fotózom az áradó Dunát “mert az olyan szép”. Valahol nincs jól ez így. Nem tudtam elmenni homokzsákot pakolni kötelességeim és vállalásaim miatt, habár szívem szerint inkább a gáton lettem volna.

A képeket ezért Oszkornak ajánlom, Edelénybe küldöm. Remélem alakul a helyzet.

Zajlik az élet.

• Megjött a Blazzeo SLT-04  négycsatornás rádiós vakukioldóm (1 adó + 2 vevő) Pécsről, az Advesphoto Kft. jóvoltából. A kézbesítés is mintaszerű: a Gyalogkakukk Futárszolgálat egy nap alatt kézbesítette a csomagot bontatlanul, értékbiztosítva, sérülésmentesen. Mintha nem is Magyarországon lennénk. És hozzáteszem, minden működik!
• Múlt héten megjött a Yongnuo 460 vakum is.
• Nyárra tele vagyok munkával és ennek őszintén örülök; innen üzenem Kalmanovits Zolinak és Tiszának, hogy most az ő képeik vannak soron és türelmet kérek: a munka folyamatos.
• Vége a harmadik évemnek a zeneakadémián, ma este (2010. 05. 14.) hétkor a Váci utcában lévő Angolkisasszonyok templomában (Szent Mihály) nagyszabású hangversenyt rendezünk ahol magam is vezénylek és énekelek, szólóban is (és Bori is orgonál!) – ha valaki arra jár, szívesen látjuk (ha fotózik is, méginkább – csak szóljon előre és elintézzük az engedélyt ) Utána önfeledt évbúcsúztató móka és kacagás hajnalig.
• Ma esett az eső és dörgődött is, mégis kimentem ide a hévállomásra kicsit lövöldözni, és talán nem hiába. Az eredményt lejjebb láthatjátok.
  

  

  

  
  
  

Szombaton Baján jártam, lakodalmat ültek ugyanis Zita és Dávid házasságkötésének alkalmából, és én lettem felkérve az esemény végigfotózására. Az idő rossz volt, gondoljátok el milyen jó szakadó esőben fotózni az ifjú párt (mindenki erről álmodik, ne is titkoljátok ), ezért kék eget és bégető felhőket ne keressetek. Ellenben árnyékokat se, mert egyáltalán nem voltak, ahogy csúcsfények sem. Igazi fotósidő, ha leszámítjuk, hogy a víz árthat a felszerelésnek. Így igazán utómunka sem kell a raw konvertáláson és a fehéregyensúly-finomhangoláson túl, csak elvétve.

Köszönöm Tisza közbenjárását.

Más:

• nemsoká Corvina Consort énekegyüttes-képek is jönnek
• megérkezett legújabb szerelmem, egy Yongnuo 460 manuális vaku strobisztos terveimhez, és már úton van Pécsről egy Blazzeo 4 csatornás rádiós vakukioldó 1 adó + 2 vevőegység.

2010. március 19-én a Rorschach Zenekar Need For Fancy Flowers c. EP lemezbemutatóján fotóztam. Az esemény fergeteges sikert aratott, magam is nagyon élveztem – volt rá módom, ugyanis az előre eltervezett képmennyiséget már a főpróbán abszolváltam. Ezért is kell előbb odamenni, megnézni a helyet, ki hol áll, hol vannak lámpák és hol lehet egyáltalán mozogni.

Amúgy érdekes feladat egy ilyen koncert fotózása. Állandóan villódzó fények, mozgó emberek – még táncosok is voltak -; manuális beállításokat használtam, és majdnem végig a 70-200 F4 L USM volt fenn, néha csak a fix 50. Vaku persze nem megengedett egy ilyen eseményen. Értelme sincs és a jó fényeket is elrontja.

Mérleg: leválogatás előtt 512 db expó, ebből kb 100 életlen vagy bemozdult, vagy a fények mentek el máshová, mire exponáltam.

Ja, és képzeljétek: most hívott a szállító, megjött a Yongnuom Hongkongból. Holnap veszem át az Oktogonon. Szép az élet. Már csak akksi kell bele. De úgyis közeleg a szülinapom, négy akksi a Lidlben is olcsó és használható egy ideig… A trigger lesz a hab a tortán. Remélem egy hét múlva az is érkezik és aztán nincs megállás, indul a strobizm.