photoblog

És megéri-e váltani esetleg egy videókameráról – fordult hozzám a kérdéssel Tisza barátom. Körülbelül ugyanebben az időben keresett meg Muntag Lőrinc zeneszerzés szakos évfolyamtársam is, aki egy Cage-darabot akart rögzíteni kamerámmal. Így kerültem közelebbi kapcsolatba gépem ezen részlegével; mert bár rövidebb, két-három perces snittekből vágtam már össze összefoglalókat (pl. itt – 500D + fix 50 vagy fix 20 és itt – 500D + sigma 12-24), igazi és vágás nélküli fimet nem készítettem.

500D előnyei kézi videókamerákkal szemben:

• klasszisokkal jobb kép- és hangminőség
• nagyobb mélységélesség-játék lehetősége
• Full HD felbontás (1920×1080, 1280×720, 640×480)
• magas érzékenységnél is alacsony zajszint (automatikus érzékenység-állítás mellett)
• manuális expozíciókorrekció

hátrányai:

• gyenge, lassú, zajos – és összességében egyszerűen használhatatlan autofókusz
• nem lehet zoomolni és fókuszálni egyszerre – főleg ha manuálisan fókuszálunk (lásd egy sorral feljebb)
• videó maximális mérete 30 perc vagy 4 GB. (Miért ennyi? Mert ha több lenne, vagy az idő hosszabb, akkor gépünk már nem fényképezőnek számítana a hatályos törvényi rendszabályozás értelmében, hanem videókamerának, amivel más adó, vám, áfa, stb. jár vonzatként. Így egyszerűbb volt lekorlátolni mindent szoftveresen.)

Láthatjuk, hogy ezek a hátrányok egyértelműen megadják a választ. Játszani jó az 500D videólehetősége, ellenben nehéz vele bármilyen más, fontosabb eseményt rögzíteni, mert túl sok a kockázati tényező. Simán elmászhat az élesség, nincs zoom (zoomos obinál is nagyon nehéz – ez tapasztalat), és a váz + obi súlya is nagyobb, mint egy átlag, auchanos videóé, így remeghet a kéz is. És itt meg kell említeni, hogy ebben biza nincs image stabilizator. Szóval idegesítő néha az egész.

És itt jön a lényeg, amiért a posztot írtam.
Egy videófájl mérete nem is lehet több 4GB/30 percnél, fizikai okokból sem. 20 percnél és 3,98 GB-nál leállt a felvételem. Ez eddig rendben. Az viszont már nem, hogy a váz úgy átforrósodott a jobb oldalon az akksi és a memóriakártya körül, hogy alig lehetett őket kézben tartani… Pedig gyári Canon akksiról és Kingston SD-ről van szó, így a minőségre nem lehet panasz… Ha valamire, akkor erre nem számítottam.

Szombaton Baján jártam, lakodalmat ültek ugyanis Zita és Dávid házasságkötésének alkalmából, és én lettem felkérve az esemény végigfotózására. Az idő rossz volt, gondoljátok el milyen jó szakadó esőben fotózni az ifjú párt (mindenki erről álmodik, ne is titkoljátok ), ezért kék eget és bégető felhőket ne keressetek. Ellenben árnyékokat se, mert egyáltalán nem voltak, ahogy csúcsfények sem. Igazi fotósidő, ha leszámítjuk, hogy a víz árthat a felszerelésnek. Így igazán utómunka sem kell a raw konvertáláson és a fehéregyensúly-finomhangoláson túl, csak elvétve.

Köszönöm Tisza közbenjárását.

Más:

• nemsoká Corvina Consort énekegyüttes-képek is jönnek
• megérkezett legújabb szerelmem, egy Yongnuo 460 manuális vaku strobisztos terveimhez, és már úton van Pécsről egy Blazzeo 4 csatornás rádiós vakukioldó 1 adó + 2 vevőegység.

2010. március 19-én a Rorschach Zenekar Need For Fancy Flowers c. EP lemezbemutatóján fotóztam. Az esemény fergeteges sikert aratott, magam is nagyon élveztem – volt rá módom, ugyanis az előre eltervezett képmennyiséget már a főpróbán abszolváltam. Ezért is kell előbb odamenni, megnézni a helyet, ki hol áll, hol vannak lámpák és hol lehet egyáltalán mozogni.

Amúgy érdekes feladat egy ilyen koncert fotózása. Állandóan villódzó fények, mozgó emberek – még táncosok is voltak -; manuális beállításokat használtam, és majdnem végig a 70-200 F4 L USM volt fenn, néha csak a fix 50. Vaku persze nem megengedett egy ilyen eseményen. Értelme sincs és a jó fényeket is elrontja.

Mérleg: leválogatás előtt 512 db expó, ebből kb 100 életlen vagy bemozdult, vagy a fények mentek el máshová, mire exponáltam.

Ja, és képzeljétek: most hívott a szállító, megjött a Yongnuom Hongkongból. Holnap veszem át az Oktogonon. Szép az élet. Már csak akksi kell bele. De úgyis közeleg a szülinapom, négy akksi a Lidlben is olcsó és használható egy ideig… A trigger lesz a hab a tortán. Remélem egy hét múlva az is érkezik és aztán nincs megállás, indul a strobizm.

2010. március 20-án Gergely és Brigitta esküvőjét fotóztam Pásztón és Mátrakeresztesen. Erről az alkalomról hoztam pár képet mutatóba nektek.

A hegyen még foltokban hó volt,  de lenn szikrázó napsütés és meleg szél. Ez sokat nehezített a helyzetemen: nem egyszerű ilyenkor megtalálni az optimális záridőt, hogy a menyasszony fehér ruhája ne égjen ki mindenhol. Az nem baj, ha kicsit kiég, legalább szép fehér lesz. Pécelről Pásztóra majd Keresztesre egy igazi Robur vitte a népet, mely világjáró járgány: megjárta Pekinget és Athént is – mindig oda megy, ahol Olimpiát rendeznek. Tulajdonosa igazi megszállott, a szó pozitív értelmében. Esküvőnkre is szépen kidíszítette a buszt az ifjú pár képének matricáival körbe a kasznin. Amerre mentünk, mindenhol kíváncsi és meghökkent arcokat láttunk.

Amit még fontosnak tartok megjegyezni: a polgári esküvő utáni ebéd és fogadás a mátrakeresztesi Templomvölgy Resortban volt, melynek tulajdonosa és személyzete remekbe szabott, de mégis stílusos, halk és elegáns lagzit rendezett, exkluzív környezetben (az épület régen vadászkastélyként, majd a község templomaként is üzemelt). Mindenkinek ajánlom, nagyon meggyőző volt minden, a Mátra szépséges völgye, patak, ház, kiszolgálás, ebéd, stb. (A hely szájtja itt érhető el.)

Köszönöm Gergelynek és Briginek.

Technikai dolgok:

• jó szolgálatot tesz az Av (rekesz-előválasztó) félautomata mód mert nincs mindig idő mindent állítani
• majdnem minden beltéri képet iso 400-on lőttem, de nem gond mert papírképen nem látszik, s a Lightroomnak jó a Raw-zajszűrése
• nagy szívás, ha a vőlegénynek két vonal az aláírása, és nem tudom előre – most is majdnem lemaradtam
• a vőféllyel mindig kapcsolatban kell lenni, nehogy előbb hozzák a tortát minthogy berakta az ember az új akksikat
• plafonra villantani jó dolog, és természetes fénynek hat. Próbáld ki. Köszi!

Sziasztok, Doma vagyok – ha nem emlékeznétek már, hisz oly’ rég írtam.

Szerencsére most sem fogok sokat, mert újabb zsíros hakni lesz este: A katedrális c. Ken Follett regény filmjének utómunkái még zajlanak hazánkban, és még pár ráadáséneket a singing monks csapattal fel kell énekelnünk egy pesti stúdióban. Ezért ma nem tudtam menni Gödöllőre énekelni (pedig azt is közvetíti élőben a rádió…), azért is mert ez a filmes éneklés pontosan 15-szörösét fizeti a Gödöllőnek. Nem elkurvulás, csak kicsit. De nem elhanyagolható szempont a jól fizető hakni; aki ebben él az tudja.
PREMIERING IN JULY! (Aki figyelmes, a trailer 1:14. másodpercénél egy pillanatra engem is láthat.)

De nem ezért írok, elvégre ez egy fotós blog vagy mi. Szóval, három esti képet hoztam nektek, flickren már láthattátok mindet.
Az egyetem lefoglal nagyon, ezért fényképezni csak este-éjjel érek rá valamelyest, általában még a kékóráról is szépen lecsúszom – ez nem újdonság. De azért megpróbálok mindig vinni magammal gépet és néha sikerül jót (elfogadhatót) lőnöm.

Az első kép az M0 autópályán készült, a Csömör és Árpádföld közötti gyaloghídról. Pécelről tartottam hazafelé, ahová az elkészült és feldolgozott esküvői fotókat vittem. Még elcsíptem egy halvány naplementét, ami szép, lilás színeket produkált. Ígyhát elő a fix 50/f1,8 obival, iso 100 f10 30 márodperc, időzítés. Itthon keret és kész is.

A másik két kép tegnap éjjel készült a Dunaparton, ahová Borival mentem egy  rendkívül jó fagylalt elfogyasztása és egy angol dráma megtekintése után, a Művész Moziból. (Egy lányról volt a film címe, 60-as évek, London, Oxford… Hm… ) Semmi kék óra, de a Petőfi hídról legalább a kilátás szép a várra, a Dunára s a Citadellára. Jó, hogy a Zöldhidat is ilyen szépen felújították. A két képet 500D + Canon 70-200 F4 L USM kombóval készítettem.

Nagyon jól éreztem magam.

PS: Akinek kell valamelyik kép nagyban, az szóljon!