photoblog

A képet tegnap este készítettem a Tatu Artban, ahol Rorschach koncertet fotóztam. A képek a hely tulajának is tetszettek, el is kérte őket – cserébe meghívott egy ebédre egy általam választott Borival.

Bubnó Lőrinc épp átél.

A képet tegnap este készítettem a Tatu Artban, ahol a Rorschach újabb nagysikerű, most épp unplugged koncertjét fotóztam. A képek a hely tulajának is tetszettek, el is kérte őket – cserébe meghívott egy ebédre egy általam választott Borival.

2010. március 19-én a Rorschach Zenekar Need For Fancy Flowers c. EP lemezbemutatóján fotóztam. Az esemény fergeteges sikert aratott, magam is nagyon élveztem – volt rá módom, ugyanis az előre eltervezett képmennyiséget már a főpróbán abszolváltam. Ezért is kell előbb odamenni, megnézni a helyet, ki hol áll, hol vannak lámpák és hol lehet egyáltalán mozogni.

Amúgy érdekes feladat egy ilyen koncert fotózása. Állandóan villódzó fények, mozgó emberek – még táncosok is voltak -; manuális beállításokat használtam, és majdnem végig a 70-200 F4 L USM volt fenn, néha csak a fix 50. Vaku persze nem megengedett egy ilyen eseményen. Értelme sincs és a jó fényeket is elrontja.

Mérleg: leválogatás előtt 512 db expó, ebből kb 100 életlen vagy bemozdult, vagy a fények mentek el máshová, mire exponáltam.

Ja, és képzeljétek: most hívott a szállító, megjött a Yongnuom Hongkongból. Holnap veszem át az Oktogonon. Szép az élet. Már csak akksi kell bele. De úgyis közeleg a szülinapom, négy akksi a Lidlben is olcsó és használható egy ideig… A trigger lesz a hab a tortán. Remélem egy hét múlva az is érkezik és aztán nincs megállás, indul a strobizm.

Ki kéne futni egy rétre, belefeküdni a fűbe, nézni a vándorló felhőket, érezni a tavaszt, nem foglalkozni az egyetemmel, beleugrani a legnagyobb pocsolyába, lefelé futni a mozgólépcsőn, elrepülni messze, zebrát keresni… és vonatozni, és kihajolni, hogy lobogjon a hajam, és húúú… húúú.

Végre meleg szél fú és pólós idő van, hóolvadás óta erre várok. Ma voltam a pataknál tavaszt lesni, de még csak az illata és a melege érződik, színeit nem látni csak az égen. Elhúzott mellettem egy-egy darab dongó és pillangó… Ennyi a mérleg. Ja, és mivel fújt a szél, jelentem sikerült ismét hátrafogni a hajam.

2010. március 29-én este a Merlinben Rorschach lemezbemutató lesz Need For Fancy Flowers címmel. Erre a promó anyag és a CD már elkészült, flyerek a szokásos helyeken. Örülök, hogy képeim immár ilyen felületen is terjednek. Csúnyán mondtam, de ne haragudjatok – a lényeg annyi, hogy örülök, hogy az én képeimet használták egy brutáljó és színvonalas CD-hez.
Tehát tessék jönni, jó koncert lesz táncosokkal, szcenírozott történettel; jegyek a szokásos helyeken 1200 Ft-os egységáron kaphatók.
Idevágó hír még, hogy a koncert rögzíttetik és DVD formájában kiadatik majd. Ehhez a zenekarral közösen még mindig keresünk alkalmas Canon EOS 5D MkII-ket a klipek rögzítéséhez. A kamerák kb. délután 4-től este 10-ig lennének használatban, és 20e Ft-ot tudunk adni darabjáért. Kérünk, ha tudsz segíteni jelezz; szerintem az egy délutánért felajánlott húszezres honorárium nem rossz üzlet. Köszönjük.

A koncert bemelegítő előadásán járva a következő képek születtek (de előbb pár mai, tavaszi).
Helyszín: Cinkota – Szilas patak mente és Merlin Színház – Deák tér.

2010. március 4 és 9 között Angliában (Oxford, London, Canterbury és Rochester) leszek, és megpróbálok jó képekkel hazatérni. Persze lesz sok kommersz is, mert nem jártam még Angliában és én is turista vagyok – s így, mint minden rendes embernek: nekem is lesznek képeim a Big Benről, London Eye-ról Chelsea Stadionról, Hyde Parkról – ésatöbbi. Úgyhogy lehet kezdeni készülni unalmasabbnál unalmasabb képeket böngészni ezen az amúgy is unalmas blogon. Kérjük, zárja be a böngészőt, ha jót akar. Köszönjük.
Persze elsősorban nem fényképezni megyek, mert a Zeneakadémia szervezi (és nagyrészt fizeti is) az utazást – ezért aki március 7. vasárnap 17:30-kor a Wetminster Cathedralben jár, hallani fogja az LFZE Egyházzene Tanszékének Kórusát, amint az istentiszteleten énekel. Aki erről lemaradna, annak a Stella Énekegyüttes Lunchtime Concertet ad a St. Olave’s Church-ben 8-án hétfőn 13.05-től. Mindenkit szeretettel várunk.
Természetesen amikor nem kötött program lesz énekléssel vagy próbával, akkor megpróbálok csatangolni a környéken, vállamra kapva a mostmár jelentékeny súlyú fotóapparátot. Úgyhogy nyugi, lesznek képek. Mert tudom, hogy nagyon aggódtatok, hogy nem… Anya, Apa: nem, nem veszek el. Van a mobilon Google Maps és nyomtatott térkép is. És angolul is tudok valamicskét. No para.

Londoni szállásunk közvetlen a Temze partján lesz, a Chelsea és a Fulham Stadion között. Ez nem utolsó szempont! (Gera Zoli, ha olvasod a blogot, szívesen látunk téged is a koncerten… ) Google Earth barátom szerint szép a környék. Az időjárás meg változatos; bízom a napsütésben. Nem akarok Londonban is metróban fotózni.

Köszönetet mondok Krampusz barátomnak, akivel eddig összesen két percet beszéltem, mégis az előző postra reagálva nem átallt mindenféle ellenszolgáltatás és komoly ismeretség nélkül rendelkezésremre bocsájtani Sigma 12-24 mm f4.5-5.6 DG HSM EX ultranagylátószögű objektívét. Még most sem nagyon hiszem el, hogy velem ez megtörténhet. Csak úgy kapok kölcsön egy 250 ezres optikát? Ma, Magyarországon? Sőt, nem csak a repülő indulása előtt fél perccel, hanem négy nappal előbb, hogy legyen időm kicsit kipróbálni, hozzászokni… Érdekes, nem lóg bilibe a kezem. Hiába, vannak még jó emberek a földön. Nem is kell keresni, ők jelentkeznek.
A Sigma 12-24-ről első körben szerzett tapasztalataim szerint azt tudom mondani, hogy számomra egyelőre döbbenet az a szög, ami belefér egy képbe. Témakeresésnél még nem tudom akkora látószögben nézni a világot, mint amit az optika megenged. Érdekes és izgalmas feladat, új távlatokat nyit – még mindig úgy komponálok, hogy nézem a keresőmezőt, mert másképp nem látom egy kockában a szemem előtt elterülő világot… Fantasztikus dolgok ezek. (Milyen jól fog még jönni ez egy zsúfolt londoni utcán, vagy tájképeknél, hmmm…)
A lencsetorzítás mértéke akkor vehető igazán észre, ha megdöntöm az objektívet felfelé vagy lefelé; ilyenkor egyből teljesen felborul minden függőleges. Vannak, akik irtóznak a torzítástól; nem én találtam fel a spanyol viszt, de azt mondhatom: a torzítást is lehet a kép javára fordítani, úgyanúgy, mint ahogy a színzaj is lehet jóbarátja az embernek.
Az előrejelzések is beigazolódtak, melyek szerint az obi tág rekeszen a sarkokban nagyon lágy képet ad – ez persze rekeszeléssel nagy mértékben orvosolható, de sajnos nem lehet mindig állvány az embernél a 22-es blendés táj- és városképek relatíve hosszú záridejéhez. Vignettálást eddig nem tapasztaltam. Az AF eddig mindig megbízhatóan és gyorsan működött, a zoomgyűrű kicsit szorul. Az EX sorozatú Sigma obik gumis-műanyagos bevonata nagyon megnyerő számomra; ez ennél az objektívnél is így van.
Fontos tudnunk az obi fényerőtlenségéről: az f4,5-5,6 nem túl acélos mondhatni rossz. Ez azonban mégsem nagy probléma, mert a nagylátószög miatt tág rekesszel is nagyon mély a mélységélesség, és nem kell elmenni a 22-es rekeszig a végtelen élességtartomány eléréséhez. Tipikus tájképobi, használatához állvány szinte elengedhetetlen – ellenkező esetben játék következik a váz zajszintjével. Én eddig nem nagyon mentem ISO 400 fölé mert elég fényerősek az obijaim, azonban ennél az obinál már első alkalommal is igénybe vettem a 3200 ISO-t.  Mert állványozni nem szeretek (persze ez változhat…).

A képek eső után készültek a Deák téren és a Bajcsy-Andrássy kereszteződésében.

Kérdés: nem tudjátok, hogy lehet fényképezőtáskát szállítani repülőn? Fel lehet vinni a gépre, ugye?
[Váz (500D), 4 obi (fix 50 1,8; Sigma fix 20 1,8; 70-200 F4 L USM; Sigma 12-24 f4,5-5,6), vaku (420EX), akksik, töltők, filterek, memória, stb.]