Posts Tagged ‘ősz’
A premontrei nővérek vendégeként hosszúhétvégét töltöttünk Zsámbékon a gödöllői fiatalokkal. Nagyon jó társaság gyűlt össze (bár Bori sajnos nem tudott jönni), jól éreztünk magunkat, köszönet a lehetőségért. Remélem lesz még ilyen alkalom.
Egyre jobban szeretem Zsámbékot.
Nagy Mihály barátommal elcsíptük az ősz utolsó sugarait a Margitszigeten. Az ötlet és a szervezés neki köszönhető, nekem talán csak a derítőlap tartása (köszi, Fotoking!). Modellt Mészáros Ági állt, hála neki a lelkes közreműködésért.
Én magam kevés képet lőttem, mivel Misit és Ágit csak pár perce ismertem. Nem tudtam, mit mondhatok és kérhetek a modelltől, mennyire gyakorlott – de félelmeim később alaptalannak bizonyultak. Az egész szeánsznak volt egy kedves kis ismerkedés-jellege, melynek nagyon örültem. Kellenek az ilyen találkozások; beszéltük is, hogy össze kéne hozni egy flickr-meetinget és fotóstalálkozót akkor is, ha csak kevesen tudnak jönni.
Az ellenfényes képekhez háromféle derítőlapot használtunk: fehéret, ezüstöt és aranyat – attól függően, milyen színű fények tetszettek éppen, illetve hogy a fehéregyensúly hogyan kavarodott. Sőt, a romnál vakuval villantottunk az ezüstre (melyet simán egy fának támasztottunk, nem dőlt el mert nem volt szél), így barominagy főfényt kaptunk kamera balról, jobbról egy másik vakuval derítettünk. Ezeket olcsó ebay-triggerrel sütöttük el.
Köszi, jól éreztem magam. 
Végre. Hoztunk haza préselni is.A kép különlegességét a bokeh adja, amit a kerítésen megcsillanó napfény és a blende alakít ilyenre. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra. (A kerítés tőlem kb. 3 méterre volt, ellenfényben.)
Ma Borival a Gödör mellett sétáltunk két óránk között. Már sárgák a levelek… Végre. Hoztunk haza préselni is.
A képek különlegességét a bokeh adja, amit a kerítésen megcsillanó napfény és a blende alakít ilyenre. Nagyon hatásos továbbá a levelet átvilágító napsugár, és a kerítés mögött lévő kék-piros csúszda – amit ti már nem ismertek fel, annyira elmosódott, de a színei pont használhatóak. És ez a lényeg.
Ez a városias ősz. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra.
A kerítés tőlem kb. 3 méterre volt, ellenfényben. A képek címei az exifek lettek, hogy látszódjanak a beállításokból adódó különbségek.
Tegnap Borival és családjával félnapos ősznézőbe mentünk a Börzsönybe. Meleg idő volt, pólóban gyalogoltunk. Persze itthon hagytam a makróközgyűrűsort, pedig lett volna mit – na mindegy. Helyette bokeh-hadat hoztam, egy panorámával.
Köszönet a kellemes túráért, nagyon jól éreztem magam.
Remélem lesz még ilyen sorozat, és nem ennyiből áll az idei ősz. De mivel flickr-re csak 200 kép fér (és ezt már régen elértem), most inkább ide pakolok.
A képek helyszíne és ideje vegyes, egyet mondhatok: mindegyik egy héten belül készült. De talán lesz még. Nagyon szeretném. Szombaton péládul Zsámbékra megyünk. Talán ott is szép lesz az ősz.
2009 utolsó hetében hátunkra vettük Gödöllőt, és sétáltunk vele a szokásos kutyasétáltató úton – de most Szeder nélkül. Nem volt egyszerű összehozni a randit, ugyanis zenészek lévén sok a program év végén is, meg hideg is volt akkor nagyon – ezért felettébb boldog voltam, hogy mindezek dacára mégis sikerült beprogamozni egy utolsó fotósorozatot 2009-ben. Köszönet és hála érte Rékának (hic et nunc – et semper), hogy korán kelt, szépen felöltözött, és csak az én kedvemért pózolt kicsit a kamerának. Még a kabátját is levette. Magától! Nagyon örültem.
Gödöllőn a Nyolcas és a Katlan felé vettük az irányt, fel a focipályák mellé, ahol a kis erdősáv mellett találtunk egy levágatlan kukoricatáblát. Rékából kibújt a stylist, és futásnak eredt be a kukoricásba, nem győztem lődözni – majd futni utána vakustol-kamerástul. Itt remek lehetőségek nyíltak fotózni a kukoricás dzsumbuj miatt, és mivel volt egy kis köd és alacsony, sűrű felhőalap, így árnyékok sem adódtak, vaku csak ritkán kellett.
Ezután vissza a kabátokért, és le a salakos focipályára, ahol – agrártudományi egyetem területén lévén – találtunk egy traktorkereket, persze tele üres üvegekkel – ez akkor minket nem nagyon zavart. Itt is sikerült pár portré; s mert mivel a kétórás session végéhez közeledtünk és fáztunk, hazafelé már csak egy szimpatikus fasor mellett álltunk meg pár pillanatra. Otthon már várt az ebéd s a család vendégszeretete, melyre nem is számítottam. Köszönettel tartozom feléjük is.
Mérleg:
- a kétórás fotózás alatt végig a következő eszközöket használtam: Canon EOS 500D + Canon 70-200 F4L USM + Canon Speedlite 420EX, rá mini softbox. Az érzékenységet fix 400 isora állítottam. Ez elégnek bizonyult a megfelelő rekeszhez és záridőhöz, de nem is zajosodott a kép kellemetlenül.
- a fotózás időtartama alatt 127-szer exponáltam. Ebből máig 23 képet publikáltam, és várható még kb. 2 db. Ez nálam az eddigi, ilyen jellegű munkáimhoz képest nagyon jó arány – mert volt 200/4 is.
Elmondhatom, hogy nagyon elégedett vagyok ezzel a fotósorozattal, még akkor is, ha nem így terveztem előre. De legalább maradt lehetőség, ötlet a legközelebbire is.
Köszönöm Pozsár Katának is a dicsérő szavakat, és az előre mutató – még csak – tervecskéinket.
Érdekes, hogy amint portrékat tesz fel az ember flickrre, megugrik a látogatottság. De az is lehet, hogy csupán Réka miatt van így. Nem tudom, mindegy is – a lényeg ugyanaz.
És akkor a végére iderakok pár jobban sikerült képet, csak rövid slider segítséggel, a flickres accountomból.
Created with Admarket’s flickrSLiDR.
