photoblog

Minden arc mögött titkos arc lüktet, s ez egyre jobban csigázza képzeletemet… Nincs köztük egy se jelentéktelen. Mihelyt rájuk szegeződik a szem, vagy a fényképezőgéplencse, már nem azok. Mutassanak nekem egy ‘átlagembert’. Ilyenek pusztán távolból, elméletben vannak. Közelből és valóságban minden ember kivétel és csoda…

Kosztolányi Dezső, 1931.

előtte:utána:

Lightroom, Photoshop, Color Efex Pro – Cross processing. Öt perc munka.
modell: Nyeste Laura

És egy kis példa retusra a fotokinges mókázásból. A felső kép csak konvertálva lett raw-ból jpg-be és méretezve, az alsó pedig… Ez hosszú.

modell: Annus Réka

Hosszabb kihagyás után végre megint egyik friss képem választotta a spottr napiképének, Végre péntek! kategóriában. Legutoljára ez egy Rékás képpel fordult elő, most Csenge egyik képe lett a befutó a szerdai sorozatból. Köszönöm mindenkinek!

Orsival Gödöllőn, a Premontrei Gimnáziumban találkoztam először. Érdekes módon már ismert engem – fotóimról, galériámról, blogomról. Nem mondanám, hogy nem esett jól. Nagyon meglepődtem, és örültem. Beszélgettünk egy keveset a témában, és elterveztük, hogy egyszer majd, kb. május táján megejtünk egy közös fotózást, mondjuk Vácrátóton, az arborétumban.

A fuvarozást én vállaltam villámszuzukinkkal – nem sejtettem, hogy a kapu egyetlen lakatkulcsát Apa magával vitte a belvárosba… ti fűrészeltetek már le lakatot? -, modellt Orsi kerített az alkalomra. Választása Laurára esett, és tagadhatatlan, hogy jól választott. A stílust előre kitaláltuk, és váltásruha is akadt, pont amennyi kellett.

Az arborétum sok szép romantikus paddal, rejtett utacskával, hidakkal, vizimalommal, pálmaházzal, barlanggal, tulipánnal és hihetetlen, de: fával van ellátva, minden karban van tartva és tiszta, szóval nagyon megnyerő a hely. Ez a sok gyönyörűség elég inspiráló fotósnak és modellnek egyaránt; ötletben nem volt hiány, a végére jól el is fáradtunk.

Technika, tapasztalatok:

• az összes képet a Canon 70-200 F4 L USM obival lőttem, és 500D-vel
• a barlangban jó szolgálatot tettek manuális yongnuo vakujaink, melyeket blazzeo rádiós vakukioldóval sütöttünk el
• déli napfényben elengedhetetlen a derítőlap használata. Sokkal szebb, természetesebb fényt ad mint egy ernyőn átvillanó vaku (tapasztalat). Főfénynek 110 cm átmérőjű ezüstöt használtunk, és – bár ez csak itthon jutott eszembe, jó lett volna még deríteni másik szögből is egy kisebb derítőlappal, szintén ezüsttel, pl. 80 centissel
• El kell felejteni a szabályt, miszerint napfényben arany derítőlapot kell használni. Ez baromság. Ne higgyünk az ilyenfajta meséknek! Egyrészt az arany kevesebb fényt tükröz, másrészt amire világít, sárgás-bronzos színezetet kap. Ez nem mindig kívánatos.
• Nekem 5in1 derítőlapom van. Ez úgy működik, hogy van egy belső körlap fehér áteresztő anyaggal bélelve, és erre tehető rá palástként egy négyszínű borítás: ezüst, arany, fehér és fekete. De fontos, hogy néha az áteresztő réteget is érdemes használni a palást nélkül. A modell fölé tartva szinte teljes mértékben kiegyenlíti a kontrasztokat! Nagyon hasznos. A képek alá odaírom, hogy épp mit alkalmaztam, lásd lejjebb. (Ha derítőlapra fáj a fogad, keresd a fotoking.hu-t! Mindenképp ezt a helyet ajánlom, akkor is, ha a szájtjuk elég elavult.)
• A fotózás társas tevékenység. Sokat segít, ha nem ketten megyünk fotózni. Itt mi hárman voltunk. Több az ötlet, a modellt is könnyebb oldani, ha ott van egy barátnője, és nem mellesleg nagy móka az egész, kicsit olyan, mint egy színdarab belülről.
• Ha fényképezel, és jó képet akarsz, mindig figyelj arra, hogy több sík legyen a képeden. Legyen előtér, középtér s háttér, és hogy ezeket a szem el tudja határolni egymástól.

És most a képek.
Mégegyszer köszönet illeti Benkó Orsit és Nyeste Laurát, az Arborétumot, Szüleimet akik kölcsönadták az autót, és Borimat aki végig biztatott, szeretett és véleményt formált a képekről. Nélkülük ezek a fotók nem készülhettek volna el.

Tegnap a Gödör fölött fotóztunk Bernussal, naplementekor. A 365-be csináltam pár képet róla, az egész event nem tartott tovább 10 percnél, de készült pár tűrhető kép, gondoltam megmutatom itt is. Azért ő lett a napi kiválasztott, mert tegnap volt a szülinapja.

Édesanyám tanítónő, az ő osztályát fényképeztem. Életképeket csináltunk, melyekből összefűztem egy rövidke videót, amit a szülők és családok, más tanárok megkaptak karácsonyi ajándékként Édesanyámtól és tőlem.
Nagyon örültek neki, nem is a képek minősége vagy milyensége miatt – mert néha abszolút rossz fényviszonyok voltak -, hanem azért, mert milyen értékes emlék lesz ez húsz év múlva mindenkinek. És ez teljesen igaz, milyen jó lenne, ha az én kis elsős osztályomról is lenne egy-egy kép legalább. De ez akkor sajnos még nem volt divat.

Gyorsan megy egy ilyen képanyag összeállítása.
Három alkalommal mentem be vele az óráira, kifejezetten olyan foglalkozásokat választottunk, amikor nem zavarok, és ők is elmélyülten dolgoznak, nem figyelnek a kamerára.

A szülők karácsonykor DVD-n kapták meg a kisfilmet, amire 720-as HD felbontásban tettem fel a majdnem kilenc perces anyagot, zenének a Misztrál Álomkófic c. albumáról válogattam számokat. A képeket Pro Show Producerrel fűztem egybe.

Szívesen csinálok ilyeneket is a jövőben.