ODPictures Art Studio Kft – Budapest – All rights reserved!

Asztigmatizmus: (ovális torzítás, pont nélküliség, tengelyferdülés)

Az objektív fókusza eltérő két egymásra merőleges síkban. Ovális torzítás keletkezik vagy a képpont két egymásra merőleges vonallá alakul. Ez a hiba független az objektíven áthaladó színektől. Oka, hogy az optikai tengelytől viszonylag távol eső tárgypontból kinduló fénysugarak közül a lencsén való áthaladás után a vízszintes síkban haladók és függőleges síkban haladók nem azonos pontban egyesülnek (lásd az ábrát). Az elméleti egyesülési pont környezetében, a fénysugár tengelye mentén eltolva, pont helyett függőleges illetve vízszintes vonalat rajzolnak. A függőleges és vízszintes sugarak egyesülési pontjai között a tárgypont képe ellipszis, illetve két keresztezteződő ellipszis formájában jelenik meg.

Mértéke az optikai tengelyhez viszonyított beesési szög növekedésével növekszik.

Az asztigmatizmus kiküszöbölése két különféle üveganyagból (vagy műanyagból) készült lencse egymáshoz illesztésével, valamint a rekeszszerkezet helyzetének helyes megválasztásával lehetséges.
Az ilyen technológiával készült lencséket anasztigmátoknak, a két ilyen anasztigmatikus lencsetagot (rendszerint elöl és hátul) tartalmazó objektíveket kettős anasztigmátoknak nevezik.

Fontos tudni, hogy az asztigmatizmus mértéke a rekesz  szűkítésével hatásosan csökkenthető, korrigálható.

Szférikus aberráció: gömbtorzítás (nem pontszerű kép, szóródások, lágy pontszél)

Az optikai tengellyel párhuzamosan, de különböző magasságokban belépő fénysugarak eltérő távolságokban fókuszálódnak. Rekeszeléssel javítható hiba. Ha a rekesz értéket növeljük, vagyis „a blendét szűkítjük”, az objektív lencse külső széle nem vesz részt a képalkotásban, ezáltal a hiba megszűnik.

A szférikus aberráció oka, hogy a lencse optikai tengelyében és a lencse szélső részein nem azonos a lencse gyújtótávolsága. Domború lencséknél az optikai tengelytől távolodva egyre csökken a gyújtótávolság, így az egy pontból kiinduló, a lencse közepén és szélein is áthaladó fénysugarak nem egy pontban egyesülnek, hanem ún. szóródási kört rajzolnak az elméleti egyesülési pont körül. Homorú lencséknél ez a hiba ellentétes irányban lép fel, így két megfelelő üveganyagból készült lencse összeillesztésével a hiba minimálisra csökkenthető. Ez a módszer egyébként más lencsehibák hatásait is csökkenti. A szférikus aberráció kiküszöbölése manapság már lehetséges nem gömbfelületekkel határolt, ún. aszférikus lencsetagokkal is, ugyanis az előre megtervezett speciális (változó) görböletü lencséknél elérhető a sugárirányban növekedő gyújtótávolság-változás minimálisra csökkentése. A szférikus aberráció a rekesznyílás szűkítésével csökkenthető, mivel a lencse szélső részein áthaladó fénysugarak kirekesztésével csökken a szóródási körök átmérője.

Kromatikus aberráció: színhiba (kép határvonalain színes szegély „pl. lilás, kékes”)

A különböző hullámhosszú fénysugarakat a lencse másként téríti el (lásd: prizma; a szivárvány színeire bontja szét a rá eső fényt: az ibolyától a vörösig), legerősebben az ibolya – kék -, legkevésbé a vörös fény törik meg. Leggyakrabban teleobjektíveknél fordul elő, ugyanis minél távolabb van a frontlencse az érzékelő síkjától, annál nagyobb mértékben hajlik el a fénysugár (a hosszabb út miatt). Másik lencsetag hozzáillesztésével korrigálhatják gyárilag.

Ez a hiba is tág rekesznél jelentkezik a leginkább, és rekeszeléssel javítható, javítandó.

A kromatikus aberráció manapság fél pillanat alatt, könnyen javítható akár Photoshopban, akár Lightroomban. És kell is javítani!

Kóma: üstökös hiba (egyenetlen intenzitású eloszlás)

Az objektív szélein belépő fénysugarak más magasságban metszik a fókuszfelületet, mint az objektív közepén belépők. Ennek eredményeként egy pontforrás képének az intenzitás eloszlása nem lesz szimmetrikus, hanem elnyúlt, üstökösszerű alakot ölt.

A kóma a lencse optikai tengelyével viszonylag nagy szöget bezáró, beeső fénysugarak szférikus aberrációjából adódik. Nagy beesési szög esetén a lencse külső részei által rajzolt szóródási körök középponjai nem esnek egybe a lencse beljebb lévő részei által rajzolt szóródási körök középpontjaival, így végeredményként nem szabályos szóródási kört, hanem az elméleti találkozási pontból kiinduló üstökösszerű csóvát kapunk. A kóma leginkább a képmező széle felé mutatkozik, és elsősorban a nagyfényerejű nagylátószögű objektíveknél figyelhető meg. A szférikus aberrációnál ismertetett megoldásoknak köszönhetően a mai objektíveknél -kivéve a nagyfényerejű nagylátószögű objektíveket- jelentősége elhanyagolható. A teljesen szimmetrikus felépítésű objektívek gyakorlatilag kómamentesnek tekinhetők. A kóma mértéke rekeszeléssel csökkenthető.

A kóma sem mindig hiba, csak tudni kell vele bánni. Koncertfotók esetében például néha kifejezetten előnyös, ha plusz fényforrások, színek jelennek meg a képen.

Torzítások: (hordó, párna)

A torzítás némiképpen különbözik az előbbi hibáktól, ugyanis nem a kép élességére, hanem annak méretére, a skálázásra van hatással. Amennyiben a képskála nő a tengelytől mért távolsággal, akkor pozitív torzításról vagy párnahibáról beszélünk, ellenkező esetben negatív, vagy hordótorzításról.

Az objektívtől alapvető elvárásunk, hogy a lyukkamerához hasonlóan ún. ortoszkópos képet hozzon létre, tehát az optikai tengelyre merőleges tárgysíkon lévő téglalapról a képsíkon is téglalap jelenjen meg. Ez optikailag azt jelenti, hogy az oldalnagyítás független legyen a tárgynagyságtól. A valóságban sajnos ez soha nem teljesül. Ha a kép szélei felé haladva csökken az oldalnagyítás, akkor hordótorzítás, ellenkező esetben párnatorzítás alakul ki. Nagyon régen, amikor a fényrekeszek az objektíven kívül voltak, a torzítás komoly problémát jelentett. A belső fényrekesz sokat segített ennek megoldásában. Az erősen aszimmetrikus felépítésű objektívekben ma is látható, zavaró mértékű lehet.

A hordótorzítás jellemzően a nagylátószög, a párnatorzítás a tele állás velejárója.

Vignettálás (peremsötétedés):

A kép a sarkok felé sötétedik. Ennek oka lehet az objektívbe bejutó fény útjába kerülő tárgy, pl. egy rosszul felhelyezett napellenző. Másik forrása az ilyen hibáknak a lencserendszer tökéletlensége. Rekeszeléssel – mint annyi más objektívhiba – ez is eredményesen javítható.

Ezt az effektet sokszor használják, ha a képnek hatásvadász drámaiságot vagy régies hangulatot akarnak adni. Ez esetben a vignett, mint jelenség nem hiba, hanem költői eszköz a fotós kezében. De mint oly sok mást, ezt sem szabad eltúlozni, és ez sem áll jól minden képnek.

A cikk elkészültéért köszönet illeti a szinap113ebkf-et, valamint a prohardvert, a pixinfót, a fotósokvilágát és Nagy Krisztiánt, valamint a google-t.

2010. március 4 és 9 között Angliában (Oxford, London, Canterbury és Rochester) leszek, és megpróbálok jó képekkel hazatérni. Persze lesz sok kommersz is, mert nem jártam még Angliában és én is turista vagyok – s így, mint minden rendes embernek: nekem is lesznek képeim a Big Benről, London Eye-ról Chelsea Stadionról, Hyde Parkról – ésatöbbi. Úgyhogy lehet kezdeni készülni unalmasabbnál unalmasabb képeket böngészni ezen az amúgy is unalmas blogon. Kérjük, zárja be a böngészőt, ha jót akar. Köszönjük.
Persze elsősorban nem fényképezni megyek, mert a Zeneakadémia szervezi (és nagyrészt fizeti is) az utazást – ezért aki március 7. vasárnap 17:30-kor a Wetminster Cathedralben jár, hallani fogja az LFZE Egyházzene Tanszékének Kórusát, amint az istentiszteleten énekel. Aki erről lemaradna, annak a Stella Énekegyüttes Lunchtime Concertet ad a St. Olave’s Church-ben 8-án hétfőn 13.05-től. Mindenkit szeretettel várunk.
Természetesen amikor nem kötött program lesz énekléssel vagy próbával, akkor megpróbálok csatangolni a környéken, vállamra kapva a mostmár jelentékeny súlyú fotóapparátot. Úgyhogy nyugi, lesznek képek. Mert tudom, hogy nagyon aggódtatok, hogy nem… Anya, Apa: nem, nem veszek el. Van a mobilon Google Maps és nyomtatott térkép is. És angolul is tudok valamicskét. No para.

Londoni szállásunk közvetlen a Temze partján lesz, a Chelsea és a Fulham Stadion között. Ez nem utolsó szempont! (Gera Zoli, ha olvasod a blogot, szívesen látunk téged is a koncerten… ) Google Earth barátom szerint szép a környék. Az időjárás meg változatos; bízom a napsütésben. Nem akarok Londonban is metróban fotózni.

Köszönetet mondok Krampusz barátomnak, akivel eddig összesen két percet beszéltem, mégis az előző postra reagálva nem átallt mindenféle ellenszolgáltatás és komoly ismeretség nélkül rendelkezésremre bocsájtani Sigma 12-24 mm f4.5-5.6 DG HSM EX ultranagylátószögű objektívét. Még most sem nagyon hiszem el, hogy velem ez megtörténhet. Csak úgy kapok kölcsön egy 250 ezres optikát? Ma, Magyarországon? Sőt, nem csak a repülő indulása előtt fél perccel, hanem négy nappal előbb, hogy legyen időm kicsit kipróbálni, hozzászokni… Érdekes, nem lóg bilibe a kezem. Hiába, vannak még jó emberek a földön. Nem is kell keresni, ők jelentkeznek.
A Sigma 12-24-ről első körben szerzett tapasztalataim szerint azt tudom mondani, hogy számomra egyelőre döbbenet az a szög, ami belefér egy képbe. Témakeresésnél még nem tudom akkora látószögben nézni a világot, mint amit az optika megenged. Érdekes és izgalmas feladat, új távlatokat nyit – még mindig úgy komponálok, hogy nézem a keresőmezőt, mert másképp nem látom egy kockában a szemem előtt elterülő világot… Fantasztikus dolgok ezek. (Milyen jól fog még jönni ez egy zsúfolt londoni utcán, vagy tájképeknél, hmmm…)
A lencsetorzítás mértéke akkor vehető igazán észre, ha megdöntöm az objektívet felfelé vagy lefelé; ilyenkor egyből teljesen felborul minden függőleges. Vannak, akik irtóznak a torzítástól; nem én találtam fel a spanyol viszt, de azt mondhatom: a torzítást is lehet a kép javára fordítani, úgyanúgy, mint ahogy a színzaj is lehet jóbarátja az embernek.
Az előrejelzések is beigazolódtak, melyek szerint az obi tág rekeszen a sarkokban nagyon lágy képet ad – ez persze rekeszeléssel nagy mértékben orvosolható, de sajnos nem lehet mindig állvány az embernél a 22-es blendés táj- és városképek relatíve hosszú záridejéhez. Vignettálást eddig nem tapasztaltam. Az AF eddig mindig megbízhatóan és gyorsan működött, a zoomgyűrű kicsit szorul. Az EX sorozatú Sigma obik gumis-műanyagos bevonata nagyon megnyerő számomra; ez ennél az objektívnél is így van.
Fontos tudnunk az obi fényerőtlenségéről: az f4,5-5,6 nem túl acélos mondhatni rossz. Ez azonban mégsem nagy probléma, mert a nagylátószög miatt tág rekesszel is nagyon mély a mélységélesség, és nem kell elmenni a 22-es rekeszig a végtelen élességtartomány eléréséhez. Tipikus tájképobi, használatához állvány szinte elengedhetetlen – ellenkező esetben játék következik a váz zajszintjével. Én eddig nem nagyon mentem ISO 400 fölé mert elég fényerősek az obijaim, azonban ennél az obinál már első alkalommal is igénybe vettem a 3200 ISO-t.  Mert állványozni nem szeretek (persze ez változhat…).

A képek eső után készültek a Deák téren és a Bajcsy-Andrássy kereszteződésében.

Kérdés: nem tudjátok, hogy lehet fényképezőtáskát szállítani repülőn? Fel lehet vinni a gépre, ugye?
[Váz (500D), 4 obi (fix 50 1,8; Sigma fix 20 1,8; 70-200 F4 L USM; Sigma 12-24 f4,5-5,6), vaku (420EX), akksik, töltők, filterek, memória, stb.]