photoblog

Flickr-es 365-projektem követői már biztos értesültek róla, hogy az elmúlt három napot Prágában töltöttem – szerencsére sokan vannak, hála nekik igen megugrott a nézettségem. És ennek nagyon örülök, köszönöm szépen.

Elég zsúfolt három nap volt a buszozás, próbák és előadás miatt, így nem sok képet lőttem, pedig szinte végig a nyakamban lógott a masina. Igyekeztem tovább ismerkedni az ultranagylátó nyújtotta lehetőségekkel, de néha a tele és a fix 50 is felkerült. …És szerintem minden más látszik a képeken.

A város gyönyörű, nagyon meggyőző volt számomra. Mindenkinek ajánlom. (Azért is szép az ország, mert pl. majdnem az összes márkás és híres sör – üvegestül – Brnóban, az autópálya melletti Tescóban 10 cseh koronába kerül, ami majdnem kerek száz magyar forintnak felel meg. És ez nagyon fontos, ha kikapcsolódni megy az ember; hogy is mondjam?! Fantasztikus.)

Végzetszerűen járom a várost, hóban és hó nélkül, koncertre és koncertről, próbára és próbáról, a gép mindig nyakban, a fix ötvenes mindig a vázon. Plusz akksi és memória mindig zsebben.

A színek általában eredetiek (kivéve természetesen a fekete-fehér képeket), csak Lightroommal finomítottam rajtuk, esetenként. És ugye az egész képet érintő színkorrekció nem számít manipulációnak – még a hivatalos National Geographic-szabályok szerint sem. (…de ez már messzire mutató és széttárgyalt téma, inkább nem is fűzöm tovább.)

Remélem lesz még ilyen sorozat, és nem ennyiből áll az idei ősz. De mivel flickr-re csak 200 kép fér (és ezt már régen elértem), most inkább ide pakolok.
A képek helyszíne és ideje vegyes, egyet mondhatok: mindegyik egy héten belül készült. De talán lesz még. Nagyon szeretném. Szombaton péládul Zsámbékra megyünk. Talán ott is szép lesz az ősz.

Igazából ez a post, vagyis az ebben szereplő képek egy 50 mm-es blogba is simán beférnének, ugyanis a bejegyzés minden képét ezzel a kis műanyag obival lőttem. Azért szeretem, mert könnyű és mindenhová befér, így hosszú napokra is magammal tudom vinni; a vázzal, egy akksival és 4GB memóriával egyáltalán nem foglal sok helyet. És még a fényerő és a bokeh is elég jó, ráadásul könnyű is, mert műanyag. És fontos, hogy a kihívás is nagyobb a fix látószög miatt. Zoomobival sokkal egyszerűbb az élet.

Úgyhogy elszántam magam, és próbára menet megnéztem a rakpartokat, amiket aznap öntött el a Duna. Már le voltak zárva, és az igen tisztelt Nép hamar birtokba is vette. Sétált, biciklizett, romantikázott. Furcsa volt a csend: nem lehetett autózúgást hallani ott, ahol általában zaj van és benzingőz.

Fotóztam embereket is, nem csak vizet. Nem is én lennék, ha csak a Duna lenne a képen… Volt olyan apuka, aki elkérte a képet – adott névjegykártyát, hogy oda küldjem a fotót melyen csemetéje biciklizik a már vizes rakparton a lemenő nap fényében, háttérben a várral. A kedvenc jelenetem mégis az, amikor két lány ült a szalagkorláton, én meg hátulról fotóztam őket. Megláttak, összemosolyogtak, és hatalmas csókolódzásba kezdtek, intenzíven – de csak rövid ideig. Nagyon meglepődtem és melegem lett… De a pillanatot sikerült elcsípni, lejjebb láthatjátok. Jó kép.

Fertelmes érzés tudni, hogy edelényi fotós barátom az életéért küzd, én meg itt rohangálok Pesten mint pók a falon, élem a megszokott kis életem, és fotózom az áradó Dunát “mert az olyan szép”. Valahol nincs jól ez így. Nem tudtam elmenni homokzsákot pakolni kötelességeim és vállalásaim miatt, habár szívem szerint inkább a gáton lettem volna.

A képeket ezért Oszkornak ajánlom, Edelénybe küldöm. Remélem alakul a helyzet.

Sziasztok, Doma vagyok – ha nem emlékeznétek már, hisz oly’ rég írtam.

Szerencsére most sem fogok sokat, mert újabb zsíros hakni lesz este: A katedrális c. Ken Follett regény filmjének utómunkái még zajlanak hazánkban, és még pár ráadáséneket a singing monks csapattal fel kell énekelnünk egy pesti stúdióban. Ezért ma nem tudtam menni Gödöllőre énekelni (pedig azt is közvetíti élőben a rádió…), azért is mert ez a filmes éneklés pontosan 15-szörösét fizeti a Gödöllőnek. Nem elkurvulás, csak kicsit. De nem elhanyagolható szempont a jól fizető hakni; aki ebben él az tudja.
PREMIERING IN JULY! (Aki figyelmes, a trailer 1:14. másodpercénél egy pillanatra engem is láthat.)

De nem ezért írok, elvégre ez egy fotós blog vagy mi. Szóval, három esti képet hoztam nektek, flickren már láthattátok mindet.
Az egyetem lefoglal nagyon, ezért fényképezni csak este-éjjel érek rá valamelyest, általában még a kékóráról is szépen lecsúszom – ez nem újdonság. De azért megpróbálok mindig vinni magammal gépet és néha sikerül jót (elfogadhatót) lőnöm.

Az első kép az M0 autópályán készült, a Csömör és Árpádföld közötti gyaloghídról. Pécelről tartottam hazafelé, ahová az elkészült és feldolgozott esküvői fotókat vittem. Még elcsíptem egy halvány naplementét, ami szép, lilás színeket produkált. Ígyhát elő a fix 50/f1,8 obival, iso 100 f10 30 márodperc, időzítés. Itthon keret és kész is.

A másik két kép tegnap éjjel készült a Dunaparton, ahová Borival mentem egy  rendkívül jó fagylalt elfogyasztása és egy angol dráma megtekintése után, a Művész Moziból. (Egy lányról volt a film címe, 60-as évek, London, Oxford… Hm… ) Semmi kék óra, de a Petőfi hídról legalább a kilátás szép a várra, a Dunára s a Citadellára. Jó, hogy a Zöldhidat is ilyen szépen felújították. A két képet 500D + Canon 70-200 F4 L USM kombóval készítettem.

Nagyon jól éreztem magam.

PS: Akinek kell valamelyik kép nagyban, az szóljon!